Ilyen varázslatos Delhi még monszun idején is – képriport
Monszun idején nem igazán kellemes Indiába utazni. Idén úgy alakult, hogy az esős évszakban tudtam kiutazni, s mivel nagyon szeretem az országot, a nehézségek ellenére se hagytam ki a lehetőséget. Igyekeztem olyan helyeket megnézni, amiket korábban még nem láttam, és persze elmentem egy pár “nagy kedvenchez” is.
Ez utóbbiak közé tartozik a Jantar Mantar, a 18. században épült obszervatórium. Jelenleg felújítják de még ebben az állapotában is lenyűgöző látvány a tizenhárom, 1724-ben felépített “megfigyelőhely”.
Az indiai fővárosban egy területen vannak a minisztériumok, és a kormányzati negyed közelében van az ország parlamentje, a 171 méter átmérőjű, kör alakú, impozáns épület, melyet 1927-ben avattak fel.
Két évvel később, 1931-ben készült el az Edwin Lutyens tervezte India Gate (India kapu), mely a különböző háborúkban elesett indiai katonáknak állít emléket.
A város egyik legszebb parkja a Lodi kert, ahol több síremlék is található.
Most nem mentem el a Vörös erődbe, helyette az eddig nem látott Old Fortot (régi erőd) és a kissé nehezen megközelíthető Tughlaqabad erődöt látogattam meg (ez utóbbi a 14. században épült).
Az egyik metrómegálló közelében megnéztem a Hanuman (a majom-ember isten) templomát és természetesen meglátogattam a hatalmas Jama Mashid mecsetet is. Ez utóbbinak minaretjéből páratlan kilátás nyílik a városra. A 25 ezer embert befogadni képes, mogul stílusú imahelyet 1656-ban nyitották meg.
A város modernebb épületei közé tartozik a Tőzsde, és hát egyre több a pláza is.
Természetesen a városban megtalálhatók a nagy, zsúfolt piaci negyedek is, sajnos nagyon sok szeméttel. A központi Connaught Place-től nem messze található a Janpath Lane, egy mellékutca, ahol gudzsaráti asszonyok árulják az államra jellemző kézműves termékeiket.
A 20 milliós indiai főváros persze több hétre elegendő látványossággal rendelkezik, így a sok ott-tartózkodás után is vannak még felfedezendő területek.
