A nászéjszaka után a kórházban ébredtem – könyvet írt az erőszakról egy volt gyerekfeleség

Amikor kislány volt, anyja háromszor verte meg. Egyszer amikor leejtett egy poharakkal teli tálcát. Kétszer pedig akkor, amikor annyira elmerült az olvasásban, hogy odaégette az ebédet. A könyv Victor Hugo volt, A nyomorultak.

11 évesen odavolt az olvasásért. Afgán menekültként nőtt fel Iránban, leginkább arra tanították otthon, hogyan kell főzni. Vagyis asszonyként boldogulni. Később, amikor az élete az erőszak poklává vált, az olvasásba és a főzésbe menekült.

Minderről a könyvéből lehet tudni, amely hamar a bestseller-listák csúcsán kötött ki Afganisztánban. A tavasszal kiadott “Hamu fénye” részben fikció, részben memoár. Az elnyomásról, amitől az afgán nők szinte mindegyike szenved. Abban bízik, hogy a kötet segít nekik a kitörésben. “Elképzelhetetlen, hogy bármelyikük is ne találjon benne olyan részt, ami a saját élét tükrözi. A nők megtalálják az útjukat, bármennyire nehéz is ez” – mondja a brit Guardian-nek.

Szerinte tabudöntögtés nélkül ez nem megy. Írt hát részletesen a házasságon belüli szexuális erőszakról, a menstruációról, és az élethosszig tartó traumáról, amit a gyerekházasság okoz. Két szereplő jelenik meg a saját nevén a könyvben: az egyikük Zahra, a tini főhősnő, akit arra kényszerítettek, hogy 13 évesen férjhez menjen egy több mint kétszer annyi idős emberhez.

A férje gyakran durván elveri – mint ahogy az övé is tette. Aztán elveszi a téglaégetéssel keresett pénzét, hogy kábítószert vegyen belőle. A legmegrázóbb rész a nászéjszaka leírása. “Azt hittem, úgy kell  szolgálnom, mint egy királyt.” Kislányként fogalma sem volt a szerelemről és a szexről. Reggel egy kórházban ébredt.

“Gyűlöltem a házasságot, az éjszakát, a férj-feleség fogalmát, és mindent, aminek fájdalom volt a vége. A gyűlölet kényelmes ruha volt, amibe belebújhattam. Az esküvő után, amikor bekísértek minket a hálószobába, anélkül, hogy egy szót is váltottunk volna egymással, Szultánt az oldalamon találtam. Aztán hirtelen hatalmas fájdalom döfte át a testemet. Semmi többre nem emlékszem. Mikor kinyitottam a szemem, egy kórházi ágyon feküdtem” – írja.

Szerinte a nők felszabadításához mindkét nem szexuális felvilágosításán át vezet az út. A házastársi együttlét Afganisztánban sok nő számára nem jelent mást, mint szexuális erőszakot. Egy olyan országban, ahol a legtöbb férfit a legkevésbé sem izgatja, hogy mit gondol vagy mit érez a felesége, a könyvet nem csak a nők: a férfiak is olvassák. “Egyik ismerősöm nagyon figyel most, hogy véletlenül se legyen olyan, mint a durva és erőszakos szereplők. A felesége azt mondja: mióta elolvasta a könyvet, nagyon kedves lett. Néha még mosogatni is segít” – mondja nevetve az írónő.

A másik karakter, aki saját nevén tűnik föl a könyvben, Zahra lánya, Narges. Aki, mivel nagyon fiatalon hozta a világra, rendellenességgel született, és négyévesen meghalt.

Visszaköltöztek Herátba, Afganisztán nyugati tartományába. Ott Zahra választás elé került. Egy éjszaka, miután pénz nélkül ment haza, és a férje nem tudott hozzájutni a drogadagjához, arra ébredt két életben lévő gyermekével együtt, hogy égő ruhák veszik körül. Az ajtó be volt zárva, az ablakokon rácsok. Szerencsére a szomszédok kimentették őket. Beadta a válópert, ami nagyon radikális lépésnek számít Afganisztánban, és Kabulba menekült a gyerekekkel. Alkalmi munkákból élt, amíg egy barátja nem segítette be a tévébe, egy főzőműsorba. Újraépítette az életét, még színházban is játszani kezdett és nőjogi aktivista lett.

Ma a saját otthonában él a lányával és a fiával. Az udvaron egy kis piros Daewoo Matiz áll. Azzal viszi a gyerekeket hétvégeken piknikre. A lánya most annyi idős, mint amennyi ő volt, amikor férjhez adták.

A férj eltűnt az éltükből a válás után. Visszatért Iránba, letartóztatták drogcsempészésért, nyolc évre ítélték, de már szabadult. Zahra szerint nincs pénze utazni, nem kell tartani attól, hogy felbukkan, de azért még mindig próbálja elbátortalanítani a családot. Nemrégiben, 10 év után először, felhívta a lányát. De a most 32 éves Zahra azt mondja: nem hagyja többé megfélemlíteni magát, még ha a jelek szerint az afgán társadalom ezt várná is tőle. “Ha nőként hallatod a hangodat, a férfiak beléd fognak kötni. Azzal vádolnak, hogy ellenük beszélsz. Mindig meg fognak próbálni leállítani, ha a nőkért szólsz” – mondja.

Kiadója szerint Zahra Yaganah könyve az elmúlt évtized leggyorsabban szétkapkodott kötete Afganisztánban.

Fotó: The Guardian