„A bíróság a két ország határvonalát 80 tengeri mérföldön keresztül a hosszúsági fokkal párhuzamos vonal mentén, majd pedig onnan délnek fordulva a „B” ponton keresztül a 200 mérföldes kizárólagos gazdasági övezet határáig terjedő vonal mentén határozza meg ” – áll a testület Peter Tomka által tolmácsolt döntésében.
Az ítélet értelmében Hága Perunak juttat egy jó darabot a korábban chilei felségvíznek számító övezetből, mivel a 18 hosszúsági fok 21 percénél húzódó eddigi határtól délre állapítja meg az új tengeri határt.
A döntés több, mint kétórás kihirdetése alatt a bírák részletesen elemezték az 1952-ben és 54-ben keltezett nemzetközi szerződéseket, amelyekre alapozva Chile igényt tartott a ma Perunak juttatott felségvizekre.
A pontos koordináták meghatározását a Nemzetközi Bíróság a felekre hagyta, hogy „az ítélet és a jó szomszédi viszony szellemében” jelöljék ki azokat.
Az ítélet az elvárásoknak megfelelően a káposzta is megmarad és a kecske is jóllakik elvet követte, így az minden bizonnyal mindkét fél számára elfogadható lesz, bár Peru és Chile is jó előre jelezte, hogy alávetik magukat a hágai bíróság döntésének.
Az ítélet kihirdetését követően Sebastián Piñera chilei államfő bejelentette, hogy nem ért egyet a Nemzetközi Bíróság döntésével ám ennek ellenére Chile eleget tesz a bírák határozatának.
Az ítélet kihirdetésével egy időben a Chilében élő perui állampolgárok sokasága vonult fel, hogy megerősítsék a két ország állampolgárai között fűződő baráti szálakat, illetve, hogy megünnepeljék a több évtizedes határviták lezárást jelentő határozatot.
Chilében, akárcsak Peruban, a lakosság minden különösebb incidens nélkül vette tudomásul a bíróság döntését, sőt a Facebookon publikált hozzászólásokból arra lehet következetni, hogy a XXI. század Latin-Amerikájában a józan belátás és a regionális integrációs törekvések szélesebb támogatásra találnak, mint a poszt koloniális korszak idejüket múlt agresszív nacionalizmusai.