Az ellenzéki Nueva Demorcraci alapítvány meghívására Bolíviába érkezett Llosa kijelentéseivel nem kis felhördülést kavart a jó részt jobb-konzervatív és mélyen katolikus hallgatósága körében. Az író, aki 2010-ben támogatta a baloldali Ollanta Humala elnökjelöltet Keiko Fujimori ellen – vendéglátói legnagyobb sajnálatára nem bonyolódott komolyabb politizálásba, bár nem rejtette véka alá azon nézetét, mi szerint a bolíviai kormány erősen „populista” irányba tendál.
Llosa azt is kifejtette, hogy a populista tendenciák Latin-Amerika történetében sohasem vezettek sikerre és abbéli aggályainak adott hangot, hogy az új baloldali rendszerek a régióban megkurtítják az állampolgárok szabadságjogait.
Mint azt korábban megírtuk, Evo Morales bolíviai államfő azzal vádolta – nem egészen alaptalanul – a Santa Cruz-i jobboldalt, hogy politikai kampánycélokból invitálták Llosát az országba, aki Santa Cruzt követően Chiquitániába látogatott, a San Joséban található jezsuita missziók romjaihoz.
A perui író politikai állásfoglalásait egyébként nehéz pusztán egy adott ideológiai irányvonal mentén felsorakoztatni, bár nagy általánosságban igaznak mondható, hogy a kezdetben balos „tollnok” jó negyven éve kitart többnyire liberális álláspontja mellett.
A Peruban 1969 és 1975 között regnáló Juan Francisco Velasco Alvarado kormánya idején Llosa támogatta a földosztási programokat és a nagyvállalatok munkástanácsok által való igazgatásának tervezetét, ám 1976-ban az író már keményen kritizálta a forradalmi katonai kormány a sajtószabadság megnyirbálására tett lépéseit. Néhány évvel később, mint a PEN nemzetközi írószövetség elnöke, nyílt levélben fordult Jorge Rafael Videla, argentin diktátorhoz, felemelve szavát a katonai junta által üldözött írók védelmében.
A nyolcvanas években, amikor a perui intellektuális körök döntő többsége balos nézeteket vallott, Llosa liberális állásfoglalásával hívta fel magára a közvélemény figyelmét. Később, 1987-ben, amikor Alan García elnök államosítani próbálta a perui bankszektor, Vargas Llosa hevesen ellenezte a lépést.
1990-ben a jobb-közép Demokratikus Front színeiben indult a perui elnökválasztásokon és még ugyanebben az évben „tökéletes diktatúrának” nevezte a mexikói politikai rendszert, Carlos Salinas Gortari neoliberális kormányával és az akkor hatodik évtizedébe forduló PRI hegemóniájával az élen.
2010-ben támogatta Ollanta Humala baloldali elnök kampányát élesen elitélve a Fujimori-család a perui politika további monopolizálása irányába tette lépéseit.
Vargas Llosa a melegházasság, az abortusz és a kábítószerek dekriminalizációját támogató kijelentései természetesen igen nehezen emészthetőnek bizonyultak a jobb-konzervatív körök számára. A bolíviai, ecuadori és venezuelai kormány populizmusát támadó nyilatkozatait minden bizonnyal a baloldal nehezményezi majd. Azt pedig, hogy Varguitasnak, a spanyol hanglejtéssel beszélő latin-amerikai élő író ikonnak mikor, miben van igaza, döntse el mindenki saját maga. (foto:fotó: Hernán Virgo)
