Rendkívüli program Ugandából
Várakozással és honvággyal telve érkeztem haza a nyári időszakra Ugandából, Magyarországra. A különbség a hazám és az otthonom között óriási. De talán mégsem olyan nagy?!
Szabó Györgyi kollégám, aki a Magyar Afrika Társaság gyermektámogatási koordinátora szívélyesen fogadott irodájában. Meglepetésemben először szóhoz sem jutottam, hiszen alig fértem be az ugandai St. Kizito gyermekotthonnak szánt adományoktól. Szorgos munkával gyűjtötték össze a rengeteg száraz élelmiszert, pelenkát, kis biciklit, tisztálkodó szereket, játékokat, ruhácskákat.
Személyre szóló ajándékok is érkeztek az apróságoknak. Nambuya Agnes Magyarországon élő támogató szülei, Erika és Zsolt a rózsaszín kalapos nyuszikát szeretnék eljuttatni rajtam keresztül a kislánynak. Biztos nagy örömet szereznek vele, de a rózsaszín újdonság, a bicikli is passzolni fog az előző látogatásomkor átadott sok csajos ajándékhoz.
De az adományokból mindig jut minden gyermeknek, kortól és nemtől függetlenül. Azt sem tudják majd hirtelen, hogy megint, melyik játékot válasszák először. Már nagyon várom a forgatagot, ami várni fog a Mbale külterületén elhelyezkedő árvaházban! Még sosem tapasztaltam ilyen óriási segíteni akarást, mint amennyire lelkesek az ugandai árvákat „örökbefogadók”!
Hálás vagyok, hogy hamarosan egy RENDKÍVÜLI SZÜLŐI ÉRTEKEZLET keretében megismerkedhetek a támogató szülőkkel. Megoszthatom velük személyes tapasztalataimat Ugandáról, mesélek a gyermekotthonról, az „ugandai árva gyermekeinkről”, a szociális háló teljes hiányáról.
Rengeteg a szomorú és megoldhatatlan probléma a világon, de amíg ennyi segítő és jó szándékú ember él a földön, főleg Magyarországon, mindig reménykedhetünk egy jobb életben!
Nyitóképünkön Szabó Györgyi, a szerző és az adományok egy része.