Irakban segítik a menekülteket – interjú az Erbilben képviseletet nyitott magyar ökumenikusok munkájáról

– Mikor és miért döntött úgy a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet, hogy az iraki Kurdisztánban nyit képviseletet?
– Már két éve terveztük ezt a projektet. Másfél évvel ezelőtt volt egy programunk Dohukban, ahol több mint száz olyan családot segítettünk, akik nem jutottak be menekülttáborba. Idén januárban mozgáskorlátozottaknak juttattunk segédeszközöket. Végül tavasz végén kaptuk meg a Magyar Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatását, amely lehetővé teszi a helyszíni jelenlétünket. Így kezdtük meg Erbilben a munkát júniusban.

– Jelenleg hány fős az ottani apparátus?
– Egyelőre én vagyok kint és egy helyi munkatárs. A csapat egy asszisztenssel mindenképpen bővülni fog, a többit pedig a megpályázandó projektek határozzák majd meg.
– Milyen feladatokat láttok el?
– Elég sűrű a kezdet, három fő feladatot végzünk most párhuzamosan. Először is regisztrálni kell a segélyszervezetet, hogy legálisan működhessen. Fel kell venni a kapcsolatot a partnerszervezetekkel, a helyi civilszervezetekkel, az ENSZ szerveivel. Össze kell hangolnunk a munkánkat, hogy ne legyenek átfedések. Ezenkívül hetente járunk olyan vidékekre, ahol belső menekültek élnek, hogy felmérjük, mire is van szükségük. Ez az előkészítés talán szeptemberre lezárul.

– Milyenek az eddigi tapasztalataitok a hatósággal és a civilekkel?
– A hatóságok és a helyi szervezetek minden segítséget örömmel vesznek és meg is adnak minden támogatást. Belső menekültekkel Moszul és Dohuk környékén találkoztam, akik nagyrészt keresztények. Szinte nincs olyan család, amelynek ne volnának rokonai Európában. Németország, Svédország, Kanada és Ausztrália a legnépszerűbbek. Az volna az elsődleges célunk, hogy a belső menekültek számára olyan körülményeket tudjunk kialakítani, hogy reálissá és elfogadhatóvá váljon az otthonmaradás.

– Hogyan tud a segélyszervezet ebben segíteni?
– Elég széles a skála. Házakat, iskolákat építhetünk újjá, oktatási programot indíthatunk, támogathatjuk a munkába járást – ezek nélkülözhetetlenek a gyerekes családok visszatéréséhez. Kezdő segélycsomagot (konyhai, higiéniás eszközök, stb.) adhatunk a hazatérőknek.

– Konkrétan a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetet hogyan fogadják a helyiek?
– Nagyon hálásak, hogy a magyarok szolidaritása addig eljutott, hogy egy állandó képviselettel megjelennek. Bár kisebb a kapacitásunk, a helyieknek jó tudni, hogy a kisebb európai államok is együtt érzőek velük. Negatív felhangot nem hallottam, mert a legtöbben túljutottak Magyarországon, sokan pedig el is kerülték a Nyugat-Európába vezető úton.
– A körülbelül félmilliós Erbilt modern, kozmopolita városként ismeri a világ. Milyen hatással van rá, hogy jelenleg a front közelében található?
– Erbil nem változott. Nagyon jó a közbiztonság, sok ellenőrzőpont van a bevásárlóközpontokban, a szállodákban, a repülőtéren. Ezeken a pontokon a nem kurdokat megállítják, megkérdezik. Rendőrkutyákkal átvizsgálják a csomagokat. Nagyon nehéz csakúgy bejutni ide.

– A hétvégi bagdadi merénylettel kapcsolatban sokan a korrupt politikai vezetés felelősségét is firtatják. Mit szólnak mindehhez és az Iszlám Állammal vívott háborúhoz Erbilben?
– Fontos leszögezni, hogy az iraki Kurdisztánnak saját kormányzata, hadserege van. A bagdadi hangulat semennyire sem mérvadó Erbilben. Akikkel beszéltem, ők természetesen elítélik a robbantást. Nagy problémát jelent a több mint egy millió belső menekült. Az ő ellátásuk annyi energiát és forrást felemészt, hogy azt már a befogadó helyi közösségek is megérzik. Gyakoriak az áramkimaradások, helyenként vízhiány van, nem működik rendesen az iraki állam. Érzékelhetően kezdenek kimerülni a helyiek, de egy szavuk nincsen, mert mindenki látja, hogy mi zajlik néhány tucat kilométerre innen. Nyilván senki nem akarja elküldeni ezeket az embereket addig, amíg nem biztonságos a hazatérésük.

Képek: MÖS