A Chorizos de la Ranchería – azaz a tipikus orurói lámakolbász, akárcsak a bányákat védelmező istenről elnevezett helyben főzött sör, a Huari – afféle jelképe a bolíviai bányaváros gasztronómiájának.
Anita asszony egy kiskocsin még 1979-ben kezdte árulni házi recept szerint készített láma- és marhakolbászát Oruro történelmi központjában, a Plaza de la Rancheríán. A féltve őrzött családi recept bevált, és a kitűnő ízlés, valamint hosszú évek kitartása végül meghozta gyümölcsét. Doña Anitáé a város egyik legnépszerűbb étterme, amely igazi helyi legendává avanzsált az évek során.
Természetesen a kolbász receptjét hiába kértem az éttermét egy angol sorhajókapitány autoritásával felügyelő Doña Anitától, a hölgynek esze ágában sem volt elárulni a titkot.
Amikor Arturo Marchanttal, a helyi turisztikai hivatal volt elnökével beléptünk a lámakolbász szentélyébe, rögtön világossá vált, hogy miért is örvend ekkora népszerűségnek Doña Anita étterme.
A Chorizos de la Ranchería egy egyszerű, egy fogással dolgozó étkezde, amely mindig tele van helyi arcokkal. A kisgyerekes családoktól kezdve, a kalapos-szoknyás indián néniken keresztül, az öltönyös nyakkendős banktisztviselőn át a helyi nehézfiúkig a társadalom minden szegmense képviselteti itt magát – a lámakolbász még a társadalmi különbségeket is eltüntetni.
Már az utcán igéző illatok csalogatják az éhes vendéget, ha pedig bárkinek bármiféle kétsége lenne a felől, hogy jó helyre téved-e ebédelni, úgy azt menten eloszlatja az utcán kígyózó sor, amely egyébként bármelyik nyugati gyorséttermet megszégyenítő sebességgel halad.
Itt nincsen „a rendelését majd később kivisszük az asztalához” vagy „elnézését kérjük, a sajtburgerre egy kicsit várni kell” – a Chorizos de la Rancheríánál az ember rögtön azt kapja, amit akar: egy tál kiváló minőségű lámakolbászt, friss salátával és némi kenyérrel, és ha kedve tartja, akkor a finom falatokat egy jó pofa gyöngyöző Huarival kísérheti.
A Huari nem más, mint a rossz magaviseletéért a föld alá száműzött és manapság a bányákat védelmező istenről, az aimara Wariról spanyolosított nevű díjnyertes bolíviai sör.
Wari pedig maga az ördög, akit a bányászok csak mint „Tíót” azaz „Nagybácsit” emlegetnek – íme egy újabb példa arra, hogy hogyan honosították panteonjukban az új isteneket vagy éppen ördögöket az amerikai őslakosok a gyarmatosítás során.
Ördög ide vagy oda, az biztos, hogy a Chorizos de la Ranchería 2, 2,5 és 3 dolláros áron mért kicsi, közepes és nagy adagjainak tényleg nincsen párja a városban, arról nem is beszélve, hogy a lámahús kifejezetten finom és egészséges. Íze, mint a zsenge bárányé, koleszterint nem vagy csak alig tartalmaz.
Egy szó, mint száz, le a kalappal Doña Anita, és ha egyszer végre Orurót is felfedezi magának a turizmus, akkor a Chorizos de La Ranchería méltán számíthat világhírre.
