Az új állatfajokról azt hinnénk, hogy többségében laikusok számára megkülönbözhetetlen rovarokról, puhatestű élőlényekről van szó, amelyek léte csak a tudósoknak tűnik fel, csak ők tudják megállapítani, hogy különböznek a már ismert egyedektől. Idén emlősöket és közüttük egy 110 kilogrammot nyomó tapírfajt is felfedeztek – vagyis megállapították, hogy az eddig simert tapíroktól olyannyira különbözik, hogy önálló fajról beszélhetünk.
A tapirus kabomani névre keresztelt tapír Brazíliában és Kolumbiában él, a térségben élő indiánok már ismerték – de most lett tudományosan bebizonyítva, hogy önálló fajjal állunk szemben..
A hatalmas emlős az amazónasi őrserdő és a bozótos szavannás vidékek lakója, szívesen változtatja az előfordulási helyét. Ez a legnagyobb élő emlősök egyike Dél-Amerikában: 130 cm hosszú, 90 cm magas és 110 kilót nyom. Alapvetően más, mint az eddig ismert tapírfajok. Egyik jellemzője, hogy a két nem nemcsak méretében, hanem küldőségeiben is eltérő: a nőstényeknek a sötétszürke bőrfelületük mellett a fülüktől a nyakukon át a mellükig egy fehéres-szürkés-kékes csík húzódik, míg a hímegyedek egyszínűek. Utóbbiak termete is kisebb, mint a nőstényeké.
Ezt a helyes patkányra és egérre egyaránt emlékeztető állatkát az argentínai Chubut megyében találták – kiderült, hogy ez egy eddig ismeretlen rágcsáló. Bár hosszú farkáról rögtön a fentiekre gondolnánk, azonban egyikre sem hasonlít igazán. Sokkal inkább a hörcsög vagy a tengerimalac jut eszünkbe a láttán. Patagónia új rágcsálója elnöki megtiszteltetésben részesült: a tudósok Cristina és Nestor Kirchner tiszteletére a T. kirchnerorum nevet adták neki. Patagónia új felfedezettjének nevével a tudósok kifejezték köszönetüket azért a támogatásért, amelyet az elnökasszony és férje, Nestor Kirchner a tudományok fejlesztésében nyujtott.
Brazíliában idén a skorpiólégy-félék egy új faját, az Austromerope brasiliensist irták le felfdezői. A Meropeida családhoz tartozó skorpiólégy egy ősrégi család több mint kétszázmillió éve van jelen a Földön. A skorpiólegyeknek csak három fajuk ismert, az egyik Ausztráliában honos, a másik Észak-Amerikában él. A fejlett példányok elsősorban éjjeli állatok, és a földön élnek. A tücsökhöz hasonló hangot is tudnak adni a lábaik összedörzsölésével. A most felfedezett fajt az Atlanti-parti Esőerdőben, portugálul Mata Atlântica néven is ismert erdőségben találták. Az erdő az Atlanti-óceán brazil partjain fekszik, háromszáz kilométer szélesen nyúlik a szárazföld belsejébe.
S igazi idei cukinak nevezhető a mosómedvére hasonlító, Ecuador és Kolumbia őserdeiben élő olinguito. Az olinguito vörösesbarna bundájú, hosszú farkú, 60 centis, egykilós emlős. A mosómedvék családjába sorolt állatka Ecuador és Kolumbia kőderdeiben él, éjszakánként bújik elő, és fáról fára ugrál.
Az állat ragadozó létére főként gyümölcsökön él, és alkalmanként egyetlen utódot hoz világra. Ezrével élnek a faj példányai a hegyvidéki erdőségekben. Valószínűleg azért nem fedezték fel őket eddig, mert éjszakánként ugrálnak a fák tetején. Egyelőre csak Kolumbiában és Ecuadorban találták meg a példányait, de a kutatók szerint Panamában, Costa Ricában, Venezuelában, Brazíliában, Peruban és Guyanában is előfordulhatnak.