Nem véletlen hétköznapokban elterjedt mondás, ha valamit nagyon jót akarnak kifejezni, azt mondják: ,,jobb mint a kenyér ” . Ahol ilyet mondanak, ott a kenyérnek az adott személy életében kiemelt helye van.
S ez valóban így is van. A latin-amerikai országok közül a kenyeret fogyasztó első tíz államban személyenként összesen több mint 430 kilogram kenyeret fogyasztanak el egy év alatt. A legnagyobb kenyérfogyasztó pedig Chile és Argentina lakossága – az elsőben 98 kilogramot, a másodikban 83 kilogramot fogyaszt el egy lakos egy és alatt. Ebbe az átlagba beleértik a csecsemőket is, akik még egyáltalán nem eszenk kenyérrel.
Mindez komoly egészségügyi kockázatot jelent az érintett személyeknek – különösen a kenyér magas sótartalma miatt. A napi sómennyiség 25% éppen kenyér formájában jut a szervezetbe és ez 190 grammnyi kenyeret jelent naponta. Argentínában például személyenként átlagban 12 gramm sót fogyasztanak – ez az Egészségügyi Világszervezet ajánlásának éppen a kétszerese. Vagyis lefordítva a kontines átlagemberének a helyzetére, a leggyakoribb roizikótényező Latin-Amerikában az elhízás és a magas vérnyomás.
Természetesen a kormányok foglalkoznak a kérdéssel: Mexikó kitiltotta az iskolákból a chipszeket és a cukrozott üdítőket, Bolívia, Kolumbia és Ecuador a testedzést propagálja, Peruban pedig egyre nagyobb kultusza van a hagyományos perui étkezésnek – ellentétbe állítva azt a nemzetközi élelmiszerláncok egészségtelen kínálatával.
Jó kezdeményezés az is, amelyet Argetínában a pékek indítottak a sószegény kenyérért – vagyis csökkentik pékáruikban a só mennyiségét. ,,Kevesebb só, hosszabb élet” a mottója a mozgalomnak és máris 7000 sütöde és kenyérbolt csatlakozott hozzá.