Mivel a Bali szigetén folyó tanácskozás a szervezet a világkereskedelmi szabályok eddigi legalaposabb átalakítását tűzte ki célul, a kubai állapont egy időre elakasztotta a konferencia menetét. Roberto Azevêdo, a szevezet első latin-amerikai elnöke azonban bevetette minden tekintélyét és tárgyalási tudását. Sikerült meggyőzni a kubai küldöttséget, hogy a szervezet az embargó feloldását ugyan nem tudja elérni, de annak elítélését igen.
A kubai aláírással a szervezet elfogadta az új kereskedelmi szabályokra tett ajánlásainak dokumentumát.
Ezzel a WTO – mint mondják – történelmi eredményt ért el a kereskedelmi akadályok fokozatos leépítésének terén. Nem utolsó sorban azzal, hogy kilendítette a holtpontról a Dohában 2008-ban beragadt folyamatot. Egyes vélemények szerint egyébként a javulás elsősorban a papírmunka csökkentésével lesz elérhető – ezen e téren jelentős adminisztratív könnyítéseket javasolt a szervezet tagállamainak. Egy amerikai elemzés szerint egymilliárd dollárral nőhet a világ évi kereskedelmi forgalma és 20 millió új munkahely jöhet létre.
A 159 tagállamot számláló Kereskedelmi Világszervezet tett egy gesztust a kevésbé kedvező helyzetben lévő államok irányába, mivel ígéretet tettek a megsegítésükre. A gazdaságilag erősebb államok felajánlották, hogy csökentik azokat a tarifákat, amelyekkel a szegény államok náluk történő bevásárlásait sujtják jelenleg.
A szervezet bírálói ugyanakkor úgy látják, hogy ismét nem kapott helyet a szövegben egy fontos dolog: az erős gazdaságú államok nem kötelesek továbbra sem csökkenteni a szegények által beszállított árukra kivetett sokszor igen magas adókat, és ezzel nem is segítik őket termékeik piacra juttatásában.
Mindezek után a Bali dokumentum egy dolgot sikerre vitt: megvédte a szervezetet a további presztízyveszteségektől és ezzel minden bizonnyal biztosította a továbbélését is.