Közeli és baráti viszonyt ápolt Madibával például Fidel Castro és a szocialista Kuba, a Comandante ugyanis a kezdetektől fogva támogatta az Afrikai Nemzeti Kongresszus politikusát, később pedig külföldi államfőként elsőként tiltakozott Mandela 1962-es bebörtönzése ellen.
A két szabadságharcos kapcsolatát még szorosabbra fűzte, amikor Kuba csapatokat küldött Kongóba megsegítendő a baloldali MLPA gerillákat, valamint felvéve a harcot az apartheid sötét éveit nyögő Dél-Afrika hadseregével. Kuba továbbá több afrikai, köztük dél-afrikai felszabadítási szervezet fegyvereseit is részesítette katonai kiképzésben. Kiszabadulása után az első fekete bőrű dél-afrikai államfő egyik első külföldi 1991-ben útja éppen Kubába vezetett.
Mandela egyébként mindig is elismeréssel nyilatkozott Castróról, aki négy alakalommal látogatott Dél-Afrikába, és akinek a Madiba 1992-ben a külföldieknek adható legmagasabb kitüntetést, a Jó Reménység Érdemrendet adományozta.
{youtube}iksYRLDo3w8{/youtube}
A tüdőgyulladásban elhunyt Mandélára emlékezve Evo Morales bolíviai államfő legmélyebb megrendülését fejezete ki, Morales szerint az egykori politikai fogoly és államfő élete példaként áll felszabadulásukért harcoló elnyomott népek előtt.
„Rendkívül szomorú vagyok, hogy Mandela testvérünk már nincsen velünk, személyében egy olyan férfit vesztettünk el, aki egész életét a rasszizmus elleni harcnak szentelte.” – nyilatkozta Evo Morales Ayma.
A katonai diktatúrák alatt nevelkedő baloldali államfők számára a Nobel-békedíjas Nelson Mandela példakép és egyben elvtárs is volt – bármilyen rosszul is hangzik napjainkban a kifejezés.
Cristina Fernández de Krichner és Dilma Roussef is „a társadalmi egyenlőségért és az igazságért folytatott harc példaképeként” emlegette a volt államfőt.
„A brazil nép és kormánya fejet hajt Mandela emléke előtt”- mondta üzenetében Dilma Rousseff. Mandela szintén jó kapcsolatokat ápolt a mostani brazil elnök elődjével Lula da Silvával is.
Az argentin elnök asszony Madiba 1998-as, Buenos Airesben tett látogatására emlékezve kijelentette, hogy „Mandela halálával pótolhatlan veszteség érte az emberiséget”.
Külön érdekesség, hogy Nicolas Maduro és Henrique Capriles félretéve politikai nézeteltéréseiket egy emberként fejezték ki együttérzésüket Dél-Afrika népének, sőt Maduro három napos nemzeti gyászt rendelt el a dél-amerikai országban.
A kolumbiai államfő, Juan Manuel Santos, Mandela halálára reagálva a sajtónak elmondta, hogy a mostani történelmi pillanatban országa számára fontos példa Mandela kompromisszum-készsége, mivel Kolumbia éppen a több mint 200 000 ember életét követelő fegyveres konfliktust lezárást célzó tárgyalásokat folytat a FARC gerillaszervezettel.
Chile leköszönő konzervatív elnöke, Sebastián Piñera úgy fogalmazott, hogy „Mandela nem csak, hogy egy életet szentelt a demokráciának, hanem képes volt a megbocsájtásra is” – mely kijelentés a chilei kontextusban félreérthetlen utalás a múlt lezárását szorgalmazó jobboldali politikára.
A hosszú idő óta gyengélkedő Nelson Mandelát szeptember 1-én szállították ismét kórházba ahonnan hazaengedték, végül pedig tegnap johhanesburgi otthonában, családja körében hunyt el.
Személyében az emberi jogok és a szabadság élharcosa távozott az élők sorából, aki megmutatta, hogy lehet háborút nyerni puskalövés nélkül és, hogy a kitartás és a megbocsájtás teszi az embert emberré bőrszínre, politikai vagy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül.