Volt idő, amikor Európa nagyon szerette az iszlámot

Berlinben és Párizsban is máig állnak azok a mecsetek, amelyek a 20. század elején épültek. Az akkori Európa maroknyi muszlim közösségei mellett sokan a kereszténység és a judaizmus alternatíváját keresték ezeken a helyeken. Kiábrándulva a nyugati értékekből, többen is kikeresztelkedtek, sőt, akár a nevüket is arabosították. Követték a trendet Németországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában is.

Amellett, hogy a társadalom különböző rétegei egzotikumként tekintettek az iszlámra, egyes nyugat-európai kormányok szintén favorizálták a muszlimokat. Az ő motivációjuk azonban nem az élet értelmének kereséséből, hanem sokkal inkább a nagyhatalmi rivalizálásból fakadt.

Az I. világháború alatt például a britek és a franciák gyarmataikon a muszlimokat küldték a csatába. Ezekhez a csapatokhoz imámokat is rendeltek és a halal előírásoknak megfelelő élelmiszerrel látták el a katonákat: disznóhús és bor helyett, kuszkuszt, kávét és mentateát adtak nekik. A németek első mecsetüket egy hadifogolytáborban építették fel, hogy ezzel is bizonyítsák a muszlimoknak, mennyivel jobban bánnak ők velük, mint a britek, vagy a franciák.

A háború után változott a helyzet. Egyrészt a gyarmattartók küldözgetni kezdték titkos ügynökeiket a muszlimok látogatta kávézókba, nehogy bajt keverjenek az anyaországokban. Ugyanakkor nem egy, kifejezetten muszlimoknak szánt mecsetet, kórházat, temetőt is építettek a két világháború között. Mindezeket azonban a gyarmatosítók propagandájaként értékelik a történészek. És arra is rámutatnak, mennyire idegenkedett sok európai a muszlimoktól például azért, mert szerintük észak-afrikai betegségeket hoznak a kontinensre.

A II. világháborúban megint csak mindenki igyekezett hasznot húzni a muszlimokból, illetve katonáikból a frontokon. A nácik például a szovjetek elleni harcnak próbálták őket megnyerni, amiért különösen a Balkánon, a Krímben és a Kaukázusban egyenesen az iszlám védelmezőjének nevezték magukat.

A vallást övező egzotikum és az iszlámból nyerhető haszon értéke jelentősen csökkent a 20. század középtől. Valószínűleg azért, mert a gyarmatokról egyre nagyobb számban érkező muszlim munkások már jól látható tömeget képeztek az 1960-1970-es években a különböző nyugat-európai országokban.

Kép: Wilmersdorf mecset Berlinben, épült 1923-1925 között (Wikimedia Commons)