„A beteget minden körülmények között el kell látni” – A körmendi befogadóállomáson önkénteskedik az AHU orvosa

– Mikor és miért döntött úgy az AHU csapata, hogy a körmendi befogadóállomáson nyújt orvosi segítséget?
– Az AHU rendszeresen indít orvosi missziókat különböző fejlődő és szegény országokba. Náluk bevett dolog, hogy segítenek, ahol kell. Miután tavaly a nagyfai, a körmendi és a bicskei befogadóállomásokon, illetve Vámosszabadiban is dolgoztunk, most is felkértek, hogy nyújtsunk orvosi segítséget Körmenden.

– Pontosan hányan vannak most Körmenden a társaságtól? Naponta mennyi ideig rendelnek?
– Most csak én vagyok egyedül, később fog csatlakozni egy kolléga Várpalotáról. Mivel én közben a saját háziorvosi körzetemet is viszem Kecskeméten, naponta átlagosan 2-3 órát rendelek itt Körmenden. Közben itt vannak a Vöröskereszt, a Baptista Szeretetszolgálat és az Ökumenikus Szeretetszolgálat munkatársai is. Így mindig van itt egészségügyi személyzet.

– Napi 2-3 óra alatt ön hány beteget lát el?
– Ez teljesen változó. Átlagosan 30-35 fő szorul orvosi ellátásra naponta. A befogadóállomáson 210-en vannak pillanatnyilag, de hamar háromszáz fölött lesznek.

– Milyen betegségekkel, panaszokkal fordulnak önökhöz a befogadóállomás lakói?
– Ugyanazok a problémák, mint tavaly voltak. Az utazással, a fáradtsággal járó megfázások, gyomor-, és bélpanaszok, bőrbetegségek. De a legtöbbüknek nem is fizikai problémája van, hanem a depresszió, a kilátástalanság, a tehetetlenség. A sebeket bekötözzük, gyógyszerrel ellátunk, de sajnos, a legfontosabb problémájukat nem tudjuk orvosolni.

– Pszichológus van a befogadóállomáson?
– Egyelőre örülünk, hogy mi vagyunk. Ráadásul mi sem vagyunk elegen és én vagyok az egyetlen orvos, nemhogy pszichológus lenne! A befogadóállomás ugye május 2-án nyílt, szerveződünk még. Most például egy sportlehetőséget próbálunk a lakóknak kijárni és az állomás körüli önkéntes munkákba próbáljuk őket bevonni. Nagyon jól reagálnak a kéréseinkre, mert kell az elfoglaltság, mert értelmet kell adni a napnak, mert le kell vezetni a feszültséget. A munkanélküliség, a tehetetlenség, a magukba roskadás csak negatív gondolatokat szül.

– A befogadóállomás jelenlegi 210 lakóján kívül találkozott olyan menekültekkel, akik most érkeztek a zöldhatáron át?
– Ezt én nem tudom, mert nincs rájuk írva, hogy pontosan honnan is érkeztek. Mi nem tudunk minden részletet, nem is tartozik ránk. Ez a bevándorlási hivatal hatásköre. A befogadóállomás lakói regisztrálva vannak. Hozzánk csak az úgymond betegek fordulnak. A befogadóállomásra újonnan érkezők általában fáradtan, vizesen, átfázva érkeznek. Illetve jellemzőek még náluk az útközben a rovarok miatt összeszedett bőrbetegségek, a rüh, a különböző csípések. Viszont ezeket az érkezés után azonnal kezeljük, megfürdenek, száraz ruhát kapnak. Így másnapra ezeket a problémákat orvosoljuk.

– Az elmúlt egy hét alatt találkozott-e kísérő nélküli kiskorúakkal? Hány gyermek van a befogadóállomáson?
– Itt Körmenden gyerekek és nők nincsenek. Csak férfiak, közülük is a legfiatalabbak 17-18 évesek, a legidősebbek 35 év körüliek.

– Arról van információja, hogyan viszonyulnak a körmendiek a befogadóállomás lakóihoz?
– Azt tapasztaljuk, hogy béke és nyugalom van. Nincsenek itt kiélezett helyzetek, normális állapotok vannak.

– Mennyire terveznek Magyarországon maradni a befogadóállomás lakói, vagy mennyire igyekeznének Nyugat-Európa felé?
– Nem sokat beszélnek a terveikről. Most ideérkeztek, próbálják megszokni a körülményeket. Hogy mik a későbbi terveik és lehetőségeik, azt nekünk nehéz megtudni. Nyilvánvalóan mindenki szeretne kikerülni a gyűjtőtáborból.

– Visszatérve az orvosi munkához: mennyire megterhelő ez a feladat lelkileg?
– Én 1979 óta háziorvos vagyok, naponta 50-60 beteget ellátok. Nekem már nagyon nehéz újat mutatni, sokakat kezeltem már a legszegényebbtől a felső tízezer tagjaiig, ötször voltam Afrikában önkéntes munkán. Különösebben nem visel meg, de a többieket sem. Amikor az ember elmegy orvosnak, akkor vállalja ennek az ódiumait. A beteget el kell látni, a körülményektől, a helytől, mindentől függetlenül.

Képek: Facebook