Grúzia szépségei
Sokfelé jártam már, de amit Mestiá fölött, egy 15 perces “libegőzés” után láttam, az nekem is meglepő volt. 360 fokban mindenütt vakítóan fehér havas csúcsok vettek körbe ezen az áprilisi reggelen.
Kora délután már felülről csodáltam meg a hegyeket, a barátságos árú (bár mivel a jegy árát csak átutalni lehet, ezért kicsit macerásan elintézhető) 18 személyes propelleres repülőről, amely egy óra alatt ért Tbiliszibe.
A két nap a Szvanéti régióban igazán kellemesen telt. Tavaly Kazbegiben jártam, ez Grúzia másik nevezetessége. Már akkor elhatároztam, hogy hamarosan visszatérek ebbe a gyönyörű országba, és megnézem Mesztiát és környékét. Kutaisziből párórás, szép és viszonylag kényelmes minibuszúttal értem el a térség központját, Mesztiát. Szállást egy kis panzióban előre foglaltam, bár erre nem lett volna szükség, főleg szezonon kívül. Ahogy mesélik, nyáron tele van a város helyi és külföldi turistákkal, de szerencsére este most is ki voltak világítva a jellegzetes tornyok. A 9.-13. században épült kő őrtornyokból körülbelül száz van a városban és környékén.
Az állatokat szabadon tartják, és este maguktól mennek vissza szállásukra, ezért nappal a legelésző tehenek, napnyugtakor meg a hazavonuló marhák látványa teszi nagyon hangulatossá a városban tett sétákat.
Mesztiában pár éve nyílt meg a Szvaneti múzeum. Kivülről talán nem olyan látványos – bár a tetejéről belátható az egész térség, ami felejthetetlen látvány.
A kiállítás pazar. A régi pénzektől és fegyverektől kezdve az ékszerekig és ikonokig mindent bemutatnak a nagyon szép vitrinekben, termekben.
A városkában természetesen sok étterem és kávézó várja az utazókat. A kedvencem a grúz bableves, a lobio. Egyszerűen kihagyhatatlan.