„Volt-e valami szép a háborúban?” – Győzelem napi fogadás az orosz nagykövetségen
Ma 71 éve ért véget a II. világháború a Szovjetunió számára. Ebből az alkalomból tartott fogadást Oroszország budapesti nagyjövetsége, ahol veteránokkal beszélgettünk.
Több száz vendég érkezett az orosz nagykövetség Bajza utcai épületébe, ahol Vlagyimir Szergejev nagykövet röviden köszöntötte őket. Elmondta, hogy talán május 9. a legfontosabb ünnep a mai Oroszország számára. Emlékeztetett, mekkora áldozatot követelt ez a világégés nemcsak az oroszok, de a többi szovjet tagköztársaság részéről is. Végül mindenkinek boldog ünnepet kívánt ezen a szép napon.
Miközben ide-oda hömpölygött a vendégsereg, láthatóan három idős férfi körül folyamatosan gyülekeztek az emberek: mindenki köszönetet akart mondani a három II. világháborús veteránnak.
Egyikük 1943-ban, 17 évesen lett katona. Részt vett Budapest, Pozsony és Bécs felszabadításában. Szerinte borzalmas veszteségeket okozott a háború, és neki csak szerencséje volt, hogy még ma is él. Másikuk 18 évesen lett a Vörös Hadsereg katonája és 1945. május 9-ét Prágában élte meg.
Hármójuk közül a legidősebb veterán 18 évesen önként jelentkezett katonának a Nagy Honvédő Háborúba 1941-ben. A háború végéig nemegyszer megsérült, az egyik alkalommal három hónapig vak volt.
Kérdésünkre, hogy vajon a rengeteg szenvedés és borzalom közepette volt-e valami szép is a háborúban, nagyot sóhajtott. Számára az volt szép, hogy voltak bajtársai, akik vigyáztak rá, és voltak, akikre ő vigyázott. Szép volt, amikor az amerikai, francia és más csapatokkal találkoztak. Azt viszont nem érti, miért is vitatkoznak az egykori szövetségesek mai politikusai azon, ki, mit, hol szabadított fel: „Együtt harcoltunk egy közös célért. Miért kell most ezen veszekedni? Nem értem.”