A riportot bár 1988-ban műsorra tűzték, egy titokzatos telefonhívás után az RCN vezetése letiltotta az anyagot, így az egészen mostanáig az interjút készítő Yolanda Ruiz személyes archívumában pihent.
A beszélgetés arra is rávilágít, hogy milyen szerény eredményeket tud felmutatni az intézményes politika az dél-amerikai ország mélyen gyökerező társadalami problémáinak megoldásában. Elmúlt 25 év és bár a FARC-kal folynak tárgyalások, számos negyed évtizeddel ez előtt aktuális problémát mind a mai napig nem sikerült orvosolni.
A RNC riporterével Escobar a drogok legalizálásáról, a narkó-biznisz jelentette probléma lehetséges megoldásairól, valamint az akkor még aktivitása csúcsán levő FARC gerillaszervezettel kötendő békéről beszélgetett.
Az akkor éppen illegalitásba vonult Escobar szerint a kolumbiai békefolyamat csakis egy feltételekhez nem kötött tárgyalássorozatként indulhatna a kormány és a FARC között amely egyeztetések sikere egyben a társadalmi béke egyetlen záloga a latin-amerikai országban.
Amikor narkókirályt a kábítószer-kereskedelemről kérdezte Ruiz, Escobar kifejtette, hogy a drogkereskedelem és fogyasztás elleni harcot katonai és rendőri eszközökkel megnyerni szerinte lehetetlen. A kápó arra is kitér, hogy nézetei szerint kábítószer-kereskedelem legalizálása pusztán csak idő kérdése, mivel egy olyan rendkívüli nyereséget hozó üzletágról van szó, amely törvényes bizniszként is bőséges adóbevételeket hozhatna az államnak.
A drogfogyasztásról Escobar némi iróniával azt mondja, hogy „mint mindent, ezt is csak mértékkel kell csinálni – hiszen még a sport is káros, ha túlzásba visszük.”
„A kábítószerezés egy létező realitás, arra kellene inkább megtanítani az embereket, hogy mértékkel és ésszel fogyasszák a drogokat „– szól a sokak számára talán bicskanyitogató tanács.
A továbbiakban Ruiz az úgynevezett „meleg pénzekről” kérdezte Escobart – azokról a dollármilliókról, amelyek a drogkereskedelem csillagászati bevételeiből fontos deviza befektetések formájában áramlottak a kolumbiai gazdaság szinte minden szektorába.
Escobar szerint a napnál is világosabb, hogy a kokainból származó narkó-milliók, akkoriban ország egyik legfontosabb gazdasági motorját jelentették. A drogbáró egyébként kifejezetten hazafias tettként értékelte, hogy kokainból származó bevételeket Kolumbiában fektették be, ellentétben az országból minden jövedelmét akkurátusan kimenekítő, legális bizniszeket bonyolító üzletemberekkel.
Az interjú külön érdekessége- a mellett, hogy a drogbáróval készült egyetlen független újságíró által készített riportról beszélünk, hogy képet kaphatunk arról, hogymilyennek is szerette volna láttatni magát a „nép fiából” narkókirállyá avanzsált Escobar.
„Munkát adtunk a népnek, iskolákat, játszótereket és kórházakat építünk, ha valaki, hát mi teszünk is valamit a kolumbiai szegényekért” – mondja nem kevés demagógiával a számtalan gyilkosságért és erőszakért felelős Medellín-kartell egykori feje.
Tény és való, hogy a szegény néprétegek sok esetben hősként tekintettek a drog kartellek vezetőire, mivel az Escobarhoz hasonló „üzletemberek” valóban bőkezűen jótékonykodtak és nem utolsó sorban a sokak által gyűlölt jenkik zsebéből vették ki a dollármilliókat ellentétben az USA-t kiszolgáló hagyományos helyi előkelőségekkel.
{youtube}TYX3DwvEaPs{/youtube}