Tbiliszit nem lehet megunni – élménybeszámoló képekkel
Alig 7 hónappal első grúziai utam után, újra ellátogattam a kaukázusi országba. Szép tájak, városok, kedves emberek, finom ételek, borok és a nagyon barátságos repülőjegyárak mind ide csábítottak. Idén Kutaisiban, Tbilisziben és a Svaneti régióban voltam.
Bár a fővárosról már írtam korábban, de megint annyi újat láttam, hogy most újra Tbiliszi lesz a téma.
Először a közeli Teknős-tóhoz mentem, ami nyáron a helyiek népszerű kirándulóhelye.
Ezután egyik napomat a skanzenben (Szabadtéri Néprajzi Múzeum) töltöttem.
Giorgi Chitaia néprajztudós alapította 1966-ban. Az 52 hektáros területen 11 tájegység jellegzetességeit mutatják be, 70 épület és közel 8.000 tárgy található itt.
Sajnos, ottjártamkor közel a fele felújítás miatt le volt zárva, de így is nagy élmény volt a látogatás. Tömegközlekedés ebbe a városrészbe nincs, de a kedves grúzok szívesen elvisznek – érdemes stoppolni.
A másik kiránduláson a Mtatsminda-hegyre mentem fel. Ide már a központból el lehet jutni busszal. A hasonló nevű park gyakorlatilag egy vidámpark és szórakoztató központ. A szép környezet és a játékok mindig sok vendéget vonzanak – még az előszezonban is.
A park egyik fő látványossága a 80 méteres óriáskerék, ami a város legtöbb részéből látható.
A parkból siklóval is le lehet menni a városba, amely a Funicular Complexből indul. Ennek épülete 1905-ben nyílt meg és ma van benne grúz étterem, pékség, bár és többek közt egy konferenciákra, esküvőkre kibérelhető rendezvényterem.
A fővárosban megint ellátogattam a Zurab Tsereteli Modern Művészeti múzeumba és szerencsére még épp láthattam a zseniális festő Meraba Abramishvili kiállítását.