Latin-Amerikában jelenleg könnyebb hozzájutni egy okostelefonhoz, mint egy toalethez: az egyre gazdagodó kontinensen 120 millió embernek álom egy megfelelő higiénás körülményeket nyujtó mosdó – áll a Világbank jelentésében. S ez nem amolyan érdekes adat az adatok világából: mint gondolhatjuk, ennek a 120 millió embernek is ugyanazok a biológiai szükségletei, mint a társadalom boldogabb rétegeinek, tehát valahol elvégzik a dolgukat. S ettől a pillanattól kezdve komolyra fordul a dolog.
A világon naponta négyezer gyermek hal meg, mert olyan vizet iszik, ahol összekeveredik a szennyvíz az ivóvízzel. Világszerte a megfelelő toalet hiánya 2500 millió embert érint és akkor láthatjuk, milyen mértékű a szennyezés.
A városokon kívül a probléma még súlyosabb, hiszen példaként Latin-Amerikában a vidéki lakosság egyharmadánál a megfelelő infrastruktúra hiányában vélhetően összekeveredik a szennyvíz és az ivóvíz. Ez a veszély – ha a városok lakóit is beszámítjuk – lakosság 13 százalékánál így van.
S ez egy olyan térségben történik, ahol a történelem folyamán először a középosztályhoz tatozók száma meghaladta a szegénységben élők számát: 70 millió ember lépett ki a kontinensen a mélyszegénységből. A középosztályhoz tartozók száma pedig 50 millióval nőtt.
Mivel az egészsges ivóvíz és a szennyvíz kérdése továbbra is akutt probléma, a szakemberek azt tűzték ki célul, hogy 2015-re megoldják a toalet-kérdést – vagyis a szennyvízgazdálkodás problémáját. A szakemberek azonban szkeptikusak. Előbb lesz minden nincstelen kezében i’phone, mint WC a lakóhelyükön.