Afrikai gyerekek, magyar adományok és orvosok – St. Kizito árvaház

Kitörő örömmel fogadtak minket a Mbale külterületén elhelyezkedő árvaházban. A gyermekeket felügyelő és nevelő apácák megkönnyebbülésüknek adtak hangot, amikor dr. Kapi Zsófia, Dr. Bagi Zita és Gáspár Attila mentőtiszt minden gyermeket egyesével, nagy türelemmel megvizsgált. Sajnos az évszakváltás hatására most több volt a felső légúti megbetegedés, a bronchitis, a nátha. Szerencsére sem cukorbetegséget, sem malária fertőzöttséget nem találtak. A HIV pozitív esetek száma is változatlan, az újonnan érkezett kicsik tesztjei is negatívak.

Az viszont szomorúsággal töltött el minket, hogy újabb csecsemőkkel bővült az otthon lakóinak a száma. Mary korát Attila doki mintegy két és fél, három hónaposra becsülte. Kis náthán kívül szerencsére egészséges, jelenleg három kiló, köldökcsonkja szépen ellátott. Ha a súlya így gyarapszik tovább, hamarosan utoléri kortársait. Folyamatos orrtisztítás a javallat.

A másik új lakó a kis Joseph, akinek az alkarja teljes gyulladásban állt. A 8 hónapos fiúcska furunkulusát (gennyel telt tasakot) kitisztították és ellátták. További antibiotikumos kezelés mellett nyoma sem marad a fertőzésnek. Beatrice számára ugyanakkor nem lett vidám ez a nap, mert a doktorok közös döntése alapján sürgős sérvműtétre szorul. További ellátását nyomon követjük és segítjük.

A gyermekek az orvosi vizsgálat és a gyógyszerkiosztás után végre megkaphatták az ajándékaikat, amiket a támogató szülők, az adományozók és persze a Magyar Afrika Társaság gyűjtött össze nekik Magyarországon.

Voltak, akik személyre szóló ajándékokkal gazdagodtak támogató szüleik jóvoltából. Adrian a platós teherautójának és a buborékfújónak örült a legjobban. Aisa a kekszet bontotta ki először, majd a nagy meleg ellenére saját takarójába burkolózva megtalálta Nola baba által megőrzött plüssmacit és a „Cetlis” babát. Agnes a topmodelles tollal rajzolt a topmodelles füzetébe napszemüvegben és rózsaszín sapiban. Vasárnapi látogatásunk miatt a kis Joyce-nak jövő héten kerül kezébe a saját kis ajándékdoboza, mert távoli rokonok elvitték magukhoz látogatóba Sorotiba, Eluga Johnnal, Maria Gorettivel és K Paullal együtt.

A kincsekkel teli dobozokban mindegyik apróság talált valami fontosat, a legkisebbtől a legnagyobbig. Brandon, aki már ugyan húszéves, de megpróbáltatásaira és nehéz sorsára való tekintettel a gyermekotthon lakója maradhatott, hálás köszönetet mondott szponzorának, hiszen folytatni tudja tanulmányait. Ceruzákat, tollakat, füzeteket, tisztálkodási szereket kapott. Odongo és Opio, az ikrek a furulyát fújták ügyesen és a kisautókat tologatták, meg persze fociztak. Odongo nagy szemfényvesztője az árvaháznak, folyamatosan szórakoztatta az orvosokat is.

Moreen és Theresa hercegnőként vonultak végig a többiek között és nem igazán értették, hogy mi ez a felfordulás körülöttük. John Valentine tartós betegsége miatt nem vett részt a forgatagban, de ágyikójába saját zsiráfos párnát és plüssjátékot kapott. Emma, Anita, Paul a támogatók segítségével az árvák iskolájába járhatnak már, és nagyon büszkén fogadtak minket. Anita Evelyn előző látogatásomkor maláriás volt éppen, de már egészségesen és vidáman mesélt a napjairól, miközben felhúzta meztelen lábára az új papucsát.

A fiúk inkább a dobozokat bontogatták lelkesen és osztották szét egymás között az új fogkeféket, fogkrémeket, szappanokat, a rengeteg írószert. De persze a legjobb ajándék a cukorka és a labda volt számukra. Az őket tanító apáca megnyugtatásunkra mondta, hogy osztálytársaikkal egy szinten van a tudásuk, sőt, kiemelkedően teljesítenek az iskolában.

Emily, aki már okos nagylány és sokat segít az apácáknak, a játékok közül csak egy lovat szeretett volna, és persze „új” ruhát. Mukhwana Agnes szintén lovacskát választott, de a kisebbet, és el sem eresztette, amíg ott voltunk. Bruno okosságával, fegyelmezettségével folyamatos segítséget jelentett számunkra, ügyesen lefoglalta az apróságokat, amíg mindenkire sort tudtunk keríteni akár a vizsgálat során, akár a játékok alatt. Sokat bohóckodott, kalóznak öltözött, de az ajándék doboza tartalmát is átvizsgálta, abból cukorkákat osztogatott társainak és a többi holmit pedig szépen bevitte a szobájába. Daniel pedig, aki régóta az otthon lakója, barátjával visszafogottan pakolászta a dobozát és tesvériesen osztozkodtak. Minden gyermek talált magának ajándékot.

Az apácák legjobban a rengeteg pelenkának örültek, hiszen ha elfogy, minden csöppség után kézzel mossák a pelenkaként alkalmazott rongyokat. Nem is higiénikus, nem beszélve a kimerítő munkáról.

A leghasznosabb adomány persze a pénzadomány, amit a támogatók jóvoltából adhattunk át a St. Kizito árvaháznak.  A kedvesnővérek féltő gonddal vigyázzák az árva csöppségek mindennapjait, panaszkodni nem halljuk őket. Tisztaság és rend uralkodik mindenütt. A St. Kizito babaotthon nagyszerűségének jó példája, hogy nem mondanak le senkiről sem. A most nyolcéves Jane fejlődési és agyi rendellenességgel született, a magatehetetlen kislányt is itt vigyázzák, gondozzák. Önkéntes orvosaink sajnos semmi jóval nem kecsegtettek a gyógyíthatatlan beteg számára, csak új gyógyszerekkel próbálják stabilan tartani állapotát.

Óriási dolog, hogy a szociális háló hiányát a Magyar Afrika Társaság próbálja pótolni Afrikában. Együttműködésünknek köszönhetően a támogatási programokkal és adományokkal könnyebbé és élhetővé tehetjük ezeknek a kicsiknek a mindennapjait és esélyt adunk a jövőjükhöz, fejlődésükhöz. Rengeteg a szomorú és megoldhatatlannak tűnő probléma szerte a világon, de amíg segítő emberek, társaságok, védelmezők élnek a földön, mindig van és lesz remény egy jobb élethez.