Kerülőutakat találnak Európába a migránsok

Egyre nehezebb átjutni a Földközi-tengeren Európába. Máshol próbálkoznak hát a nagyon elszántak: például Brazíliába, majd onnét Francia-Guyanába. Ez francia terület Dél-Amerika észak-keleti partvidékén, valamivel Brazília fölött. Ott a menekültek könnyebben kapnak jogot a törvényes tartózkodáshoz, miközben menedékkérelmüket intézik.

“Európában élő barátoktól hallottam, hogy már korábban is sok afrikai jutott el így Európába” – meséli a Syria Deeply internetes oldalnak a 27 éves Mohamed Homszból. Neki az első állomás Libanon volt. Brazília ottani nagykövetségére sétált be, és egy egy hónap alatt megkapta a turista vízumot, amivel 90 napig maradhat az országban. “Soha nem hittem volna, hogy ilyen könnyű utazni” – mondja.

Brazília a világnak azon nagyon kis számú országai közé tartozik, melyek nem alkalmaznak szigorú vízumszabályokat a szíriaiakkal szemben.

Mindmáig viszonylag könnyű turista, munkavállalásra feljogosító vagy diákvízumot kapniuk oda.

Mohamed először São Paulóba repült, onnét busszal és belföldi járattal jutott el Francia Guyanába. Viszonylag könnyű út volt, embercsempészre nem volt szüksége.

“A legtöbben az Oyapok folyó hídján át jutnak be, de ha valaki illegálisan kényszerül átlépni a határt, az megteheti a munkásokat és földműveseket szállító, naponként ingázó hajókon” – mondja. Tőle például semmilyen dokumentumot nem kértek ott, az egyetlen költsége a viteldíj volt.

“Igazából azt sem tudom, mennyi a hajójegy. Odaadtam néhány brazil realt a kormányosnak, aki nem beszélt angolul. Eltette, és ezzel rendben is volt a dolog.”

Miután átjutott a határon, autóstoppal ment tovább, és feladta magát az első rendőrségen. Néhány órát várnia kellett, aztán reggel 20 másik migránssal együtt a fővárosba, Cayenne-be vitték. Mohamed szerint sok szíriai megtette már ugyanezt az utat, csak ebben a csoportban is három másik szír volt, és két iraki.

A fővárosban a francia hatóságok regisztrálták őket, és azt mondták: körülbelül egy hónapot kell várniuk arra, hogy papírokat kapjanak. “Szállást adtak a családoknak, de nekünk, akik egyedül érkeztünk, magunknak kellett találnunk. Sokan vártak már az irataikra. A legtöbben a strandon aludtak, mert nem volt pénzük arra, hogy szobát béreljenek.”

Mohamednek sem volt sok pénze, szerencséje viszont igen: hamarosan összebarátkozott más szíriaiakkal és irakiakkal, akik befogadták a bérelt lakásukba.

Két hónappal és három, a migrációs hivatalban tett látogatással később egyéves, ideiglenes tartózkodási engedélyt kapott.

Ezzel törvényessé vált az ott-tartozkodása Francia Guyanában. Munkát is vállalhatott, és talált is egy gyorsétteremben. Viszont nem utazhatott tovább Franciaországba vagy máshová Európába, mert utazási okmányai még nem voltak.

De újabb hét hónapi várakozás után végre humanitárius menedékjogot kapott a francia hatóságoktól, így hamarosan elindul – ahogy ő mondja – “Franciaország európai részébe”.

“Most már tudom, hogy Európán túl a világ több más vidékén is vannak francia területek. Ma már törvényesen utazhatok Franciaországba, de a pénzt nekem kell előteremtenem hozzá. Most erre spórolok.”

Havonta 300 eurót kap már a francia államtól, a szállást is Párizsból állják, és az útlevelet is onnét fizették.

Mohamed azt mondja: ez a hosszú alternatív útvonal sokkal biztonságosabb, mint a rövid hajóút a Földközi-tengeren.

Ahol csak tavaly 2500-an vesztek a vízbe vagy tűntek el az ENSZ szerint.

Brazíliába, és onnét Francia Guyanába eljutni nagyjából annyiba kerül, mint embercsempészekkel átkelni Törökországból Görögországba – mondja Mohamed. Aki 23 éves öccsét is próbálja rábeszélni arra, hogy az ő nyomdokait kövesse. Amilyen gyorsan csak tudja.

Mert valószínűleg ez az út sem marad mindig ilyen egyszerű, ahogy egyre többen járják végig, úgy fognak szigorodni a szabályok. Ahogy Európában is történt.

A testvére heteken belül útra kel Brazíliába.

(Fotó: Cayanne, Francia Guyana fővárosa)