Biztonság és bikini: Így várják a turistákat Tunéziában (helyszíni beszámoló)

Amikor a MUISZ-közgyűlés kétbusznyi csapata útra készen várta a Tuniszból Sousse-ba tartó transzfer indulását, kiderült, rendőri felvezetést várunk. A rendőrautó azért csak a város határáig kísér minden(!) turistabuszt, mert a sofőrök és a rendőrök folyamatos összeköttetésben állnak az autópályán vezető út alatt.

Máshol is hasonlóan nagy gonddal vigyázzák a vendégeket. A szállodák parkolójába érkező járművek alját tükörrel vizsgálják át. Az épületeket és a strandokat fegyveresek őrzik. Sőt, a partot este hat és reggel nyolc között zárva is tartják. Ezen kívül, ha nem is minden sarkon, de igen sűrűn strázsálnak és igazoltatnak a rendőrök az utakon. Komoly biztonsági ellenőrzés után engednek be és ki a repterekről, a múzeumokba.

Az egyik, évek óta hosszú hónapokat Tunéziában töltő francia turista például soha nem érezte még ilyen biztonságban magát az országban, mint az idén. Ugyanakkor az egyik MUISZ-tag hangsúlyozta, hogy az észak-afrikai, közel-keleti országokba ellátogató turisták számára nem szokatlan a biztonsági őrök látványa, ezekben az országokban ez korábban is bevett szokás volt.

A katonák és rendőrök kivezénylése mellett nagyon kemény terrorizmusellenes törvényt is elfogadott tavaly a kormány. Egyes jogvédők szerint a jogszabály nagyon szigorú, mert túlságosan nagy hatáskört ad a rendőri és biztonsági szerveknek. Ezzel a kifogással kapcsolatban a Tunéziai Nemzeti Idegenforgalmi Hivatal igazgatója, Abdellatif Hammam azt mondta: „amikor a nemzetbiztonságot és a nemzetgazdaságot támadják, választani kell az emberi jogok ideája és a biztonsági szükségletek között.”

A számokról annyit mondott: míg 2010-ben 7, 2014-2015-ben 5 millió turista érkezett Tunéziába. Ez az 5 millió még kevesebb lett volna tavaly, ha nem jönnek 1,5 millióan a szomszédos Algériából. Bár az arab tavasz okozta szimpátia tömegesen vonzotta az európai vendégeket, a terrortámadások drasztikusan elriasztották őket.

Korábban a britek adták a turisták 60 százalékát. Mivel azonban London kockázatosnak ítélte Tunéziát, jelenleg nincs közvetlen légi összeköttetés a két ország között. Pedig turisták és utazási irodák is szívesen érkeznének a Földközi-tenger afrikai partjára. Sok angol turista Németországon és Franciaországon keresztül utazik Tunéziába, így viszont drágább és kényelmetlenebb.

Mindez komoly gondot okoz a gazdaságnak és persze a lakosságnak is. Az idegenforgalom Tunézia GDP-jének körülbelül 7 százalékát jelenti, ebből él átlagosan minden negyedik tunéziai. Márpedig ha nincs vendég, nincs pénz sem. Több szálloda bezárt és van olyan idegenvezető, aki hónapok óta nem kapott fizetést.

A tunéziai minimálbér 350 dinár, az átlagfizetés 450 (egy tunéziai dinár körülbelül 137 forint). Bár a helyiek szerint ennyiből meg lehet élni, hiszen a villany 60, a víz 10 dinár havonta, viszont a kormány semmilyen szociális juttatást nem ad. A segítséget az iszlám öt alappillérének egyike, az alamizsna jelenti. Tunéziában nemcsak üres frázis a „Segítsd felebarátodat!” intés. A legtöbben fizetésük 2,5 százalékát vagy közvetlenül, vagy a vallási vezetőkön keresztül eljuttatják a rászorulóknak.

Ami az iszlámot illeti, mondhatni: ateista nem létezik Tunéziában. Azt viszont mindenki hangsúlyozza, hogy a dzsihád, azaz a szent háború nincs benne a Koránban. Mélyen elítélik a szélsőségesek ámokfutását.

Mindezekkel együtt a kormánytól kezdve a tengerpartot vigyázó őrig mindenki bizakodik Tunéziában. Abdellatif Hammam két reménykeltő dolgot emelt ki: először is, legalább 200.000 orosz turistát várnak az idén. A Kreml egyiptomi és törökországi tiltásai miatt szorgosan csábítják az orosz nyaralókat. Másodszor, hosszú idő után végre sikerült egy olyan kormányt felállítani a szomszédos Líbiában, amit minden párt elfogad. Ha ott tényleg rendeződik a polgárháborús helyzet, akkor Tunéziában is jelentősen csökkenni fog a biztonsági kockázat.

Képek: TCsO