Nincsen ez másképpen most sem. Az iskolákban szünetel a tanítás, a henteshez nem érkezett friss hús, a tegnapi matuzsálem marha csontjaiért pedig ma sincsen kedvem pénzt kiadni. Ismételten be vagyok ragadva a Tesai Reka Punta Suerte-i farmjára.
A régen látott barátokat még csak esélyem sincsen meglátogatni, mivel legalább 50 kilométert kellene megtenni a sártengerré vált földutakon az isten háta mögötti közösségekhez. Én nem jutok be hozzájuk, ők nem jutnak ki hozzám.
Úgy tűnik, mintha az egész ország takarékra állította volna magát, az ember ilyenkor jobb híján naplót vagy bármi mást ír és táplálja magában a remény haloványan pislákoló lángját, hogy esetleg a villám ez úttal nem vág bele az internet antennába és akár publikálni is lehet a mélyenszántó gondolatokat.
Az internet megmenekült, viszont pár kilométerrel arrébb valahol valami galiba keletkezhetett, mert most éppen áramszolgáltatás mondta be az unalmast.
Maradt tehát a fényképezés. Mélázó tehenek az esőben, tyúk az esőben, kakas az esőben, babföld az esőben, banánpálma az esőben, végül pedig az esőben eltévedt, 15 centiméteres szárnyfesztávú éjjeli lepke portfóliójának elkészítésével és a mindig magávalragadó latin-amerikai naplementében való gyönyörködéssel szinte repül az idő.
Aztán az ember megunja az ázást és egy jó forró matéval a kézben megkezdi a paraguayi parasztember egyik kedvenc időtöltését, a mateszürcsölést és a mélázást, amit az ország éppen aktuális, kitűnően pocskondiázható elnökéről folytatott végeláthatatlan fejtegetéssel tesznek színesebbé szürcsölőtársaim.
Fogy a legenda szerint méretes péniszét a dereka köré csavarva hordó guaraní istenről, Kurupíról elnevezett kitűnő minőségű, balzsamos illatú, boldóval és mentával ízesített mate, Horacio Cartes bűnlajstroma pedig még az istenség hímtagjánál is hosszabra nyúlik, ahogy a parasztmozgalmak vezetői sorolják az elmúlt hónapok vezető belpolitikai híreit.
Mindenki bízik abban, hogy a holnapi tüntetésre és útlezárásra már kedvezőbb meteorológiai körülmények között kerül sor, mert akkor aztán tényleg senki sem megy sehová. Mozgalmi barátaink ugyanis a kormány szabadrablása ellen tüntetve lezárják a Santanít Asunciónnal összekötő országutat. Nem sok választásuk maradt, hiszen minden jel arra mutat, hogy itt bizony a képviseleti demokrácia ismét csak csúfot űzött a népből…
