Bolívia a latin-amerikai országok közül elsőnek bevezette az állampolgári jogon járó nyugdíjat – függetlenül attól, hogy az érintett dolgozott-e élete során, fizetett-e járulékot, vagy sem. Igaz, a kontinens legszegényebb országának jövedelmi viszonyait alapul véve ez egy minimális összeg: aki betöltötte a 60. életévét, a fent említett 29 US/dollárnak megfelelő 200 bolíviai pesóra tarthat igényt, amelyet 36 US/dollárnyi összegre egészítenek ki azok számára, akik semmilyen állami vagy magánnyugdíjjal nem rendelkeznek.
A lépésnek sok híve és sok ellenzője is akad: vagyis az ellenzők szerint ez nem serkenti a dolgozókat arra, hogy a jövedelmükből nyugdíjjárulékot fizessenek és a munkavállalóknak mindössze a 15,5 százaléka fizet járulékot. Persze az is igaz, hogy az ország alacsony jövedelmi viszonyai közepette keveseknek futja még nyugdíjjárulékra is.
Evo Morale elnök kormánya 2007-ben vezette be a ,,Méltó nyugdíj” elnevezezésű programot. Az Amerikaközi Fejlesztési Bank (BID) – amely elismeréssel írt a napokban Bolíviáról – adatai szerint a fenti intézkedéssel Bolívia kontinens első az időskorúakról való gondoskodás terén, hiszen a lakosság 97 százaléka kap hatvan éves kora után nyugdíjat.
A térségben öt állam – Bolívia, Argentína, Chile, Uruguay és Brazília – mondhatja még el magáról, hogy a lakosság majd egésze rendelkezik idős korában nyugellátással. Ugyanakkor a többi 16 államban sokkal kedvezőtlenebb a helyzet: példaként a második legnagyobb gazgaságú Mexikóban a lakoság felének nincs semmilyen ellátása idős korában.
A BID előrejelzései szerint a század közepére 140 millióan érik el a nyugdíjkorhatárt Latin-Amerikában és minden tízből hatnak lesz nyugdíja. Ennek egyik oka, hogy sokan illegálisan dolgoznak – ez jelenleg a munkában állók 47 százaléka – ezt tükrözik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet adatai. Ha országokra bontjuk, akkor feketén dolgozik a hondurasiak 70,7 százaléka, a paraguayiak 65,8 százaléka, a salvadoriak 65 százaléka, a kolumbiaiak 56,8 százaléka és a mexikóiak 64,2 százaléka.
A bank ajánlása szerint a megoldás mindig az adott helyzetnek megfelelő: ha túl magas a legális munka illetéke, akkor azt kell csökkenteni, ha pedig rossz a fizetési fegyelem, akkor az ellenőrzésekbe kell fektetni. Ha azonban magas a cégeknek a munkavállalók után fizetendő illetéke és az ellenőrzést növelik, az gazdasági bajokhoz vezet.