A zenekart a kilencvenes évek elején Andrés Giménez énekes-gitáros alapította Buenos Airesben Animal néven, amelyet azonban jogi problémák következtében kénytelen volt megváltoztatni, így azt pontok beiktatásával mozaikszóvá alakította. Az elnevezés kibontott jelentése hivatalosan a kissé nyakatekert szórendű Acosados Nuestros Indios Murieron Al Luchar (kb. harcban elesett, üldözött indiánjaink) lett, mely 1993-as bemutatkozó lemezük címe is egyben. A Marcelo Corvalán basszusgitárossal, és Aníbal Alo dobossal kiegészült trió zenéjét ekkor még leginkább az érezhető útkeresés jellemezte. Kezdeti dalaikban ugyan sok korabeli fémtípus jegyei fellelhetők, de az egyszerű, őszinte előadásmód ellenére úgy a számokból, mint a lemez egészéből hiányzik a valódi koncepció. Ennek dacára a hazai közönség pozitívan fogadta az anyagot. A dalszövegek már ekkor azt a konkrét irányvonalat képviselték, amelyhez a zenekar működése során mindvégig hű maradt. A társadalmi témájú, és dühödt rendszerellenes témák javarészt – amint arra a csapat neve is utal – az újvilág őslakosainak mindenkori nyomorúságos helyzetén át köszönnek vissza.
{youtube}8TQSLAm-Bnw{/youtube}
https://www.youtube.com/watch?v=8TQSLAm-Bnw
Mivel a mondanivaló nélkülöz mindenféle országhatárokhoz kapcsolható utalást, egy évvel később megjelenő második lemezükkel már komolyabb ismeretségre tehettek szert az egész földrészen. A Latin-Amerikára általánosan vonatkoztatható szövegvilágon túl persze ehhez az is kellett, hogy az egyre méltóbb köntösbe bújhasson. A Fin de un mundo enfermo (egy beteg világ vége) mind hangzásában, mind stílusában egy elődjénél jóval markánsabb anyag. A dobokat mögött itt már új ember, Martin Carizzo ül, Corvalán vokáljának egyre jelentősebb szerep jut, míg Gíménez gitárjából a korábbi thrashes riffek és szólók helyett egyre több groove hallatszik, valamint éneke is jóval kevesebb dallamra épül. A Solo por ser indios számhoz készült klipjüket az MTV is jutalmazta, mint a legjobb kemény zenei videót.
{youtube}aGG0WzjnxOo{/youtube}
https://www.youtube.com/watch?v=aGG0WzjnxOo
A hirtelen megnövekedett népszerűségnek köszönhetően harmadik lemezüket már az Egyesült Államokban készíthették el, és a Warner Music égisze alatt láthatott napvilágot 1996-ban. Az El nuevo camino del hombre (az ember új útja) ennek köszönhetően egy kimondottan súlyos album lett, melyen már az a hangzás hallható, amely az A.N.I.M.A.L saját védjegye.
{youtube}9gk25sRA-Z8{/youtube}
https://www.youtube.com/watch?v=9gk25sRA-Z8
A lehangolt gitár gerjesztette gyomorszaggatás közepette világgá kürtölt dühödt, lázadó és antirasszista szövegek teljesen a korhű, leginkább Biohazard képviselte metál világát idézik, azzal az érzéssel kombinálva, mintha a lepukkant zenekar még mindig valamelyik eldugott Buenos Aires-i pince mélyén próbálna. A lemez egységessége a korábbinál is nagyobb sikereket hozott az együttesnek, a címadó dal klipje pedig ismét díjnyertes lett.
{youtube}-TgG0XOPDfY{/youtube}
https://www.youtube.com/watch?v=-TgG0XOPDfY
A srácokban meglévő potenciált két évvel később a törzsi metál atyja, a Sepulturát akkortájt otthagyó Max Cavalera igyekezett kiaknázni. Következő lemezük elkészítésének az ő produceri felügyelete alatt láttak neki, jóllehet, Gíménezék voltaképpen már akkor az őslakos témakörben hasítottak, mikor brazil kollégáik fejében ez még csak kósza ötlet volt. Cavalera közreműködése jó húzásnak bizonyult, ugyanis Poder latino (latin hatalom) címmel egy rém egyszerű, ugyanakkor nagyon is változatos korongot sikerült összehozni.
{youtube}jaqePTc3zO8{/youtube}
https://www.youtube.com/watch?v=jaqePTc3zO8
A brazil mester megszokott munkáitól eltérően itt nincs semmiféle hangszerkavalkád, csak a már ismert megszólalás. Vannak viszont rendkívül egyszerű és fogós témák, agresszív, de mégis fülbemászó refrének, és a végig hallható, helyenként nu-metálba forduló hardcore lendülete mellett olyan számok is elférnek, mint a szállós hangulatú Gracias doy, vagy a kimondottam hc-rap-ben utazó Loco pro.
{youtube}3LfvUU5JHlM{/youtube}
{youtube}80UrKQHcCno{/youtube}
A már említett, szinte puritánul egyszerű hangszereléshez hozzátartozik, hogy a garázshangzású dobokat ismét új tag, Andrés Villanova püföli, és a lemezen – elsősorban Cavalera közreműködésének köszönhetően – olyan neves amerikai vendégzenészek hallhatóak, mint a Suicidal Tendencies akkori, illetve a Metallica későbbi basszusgitárosa, Robert Trujillo, a pályafutása során többek közt Alice Cooperrel, Ozzy Osbourne-nal, illetve a Megadethben is doboló Jimmy DeGrasso, valamint Christian Olde Wolbers a Fear Factoryból. A legtöbb vélemény szerint a Poder latino tekinthető az A.N.I.M.A.L-munkásság csúcsának, az legalább is bizonyos, ezen az albumon szinte minden hallható, ami a bandát jellemezte.
{youtube}Yc4rsLOVtDI{/youtube}
https://www.youtube.com/watch?v=Yc4rsLOVtDI
Az 1999-ben felvett Usa toda tu fuerza (Vesd be minden erőd!) hallhatóan a Poder latino folytatása szeretett volna lenni, azzá válnia azonban kevéssé sikerült, noha különösebb gond nincs a lemezzel, mindent egybevetve talán a zenekar legdühösebb, leglendületesebb anyaga, azonban új ötlet nem sok akad rajta, dalaik egyenként és összességében is elmaradnak az elődéitől.
{youtube}OEKvgaUD72Q{/youtube}
https://www.youtube.com/watch?v=OEKvgaUD72Q
A lemez végén hallható a rock & roll keresztapja, a Motörhead-vezér Lemmy Kilmister is, akivel együtt nyomják el az AC/DC örökzöldje, a Highway to hell átdolgozását.
{youtube}XxHzvKUSqd8{/youtube}
https://www.youtube.com/watch?v=XxHzvKUSqd8
Az album készítése közben a fiúknak igen nagy elvárásokkal kellett szembenézniük, mely a tagok közti feszültséghez vezetett, minek következtében a lemez megjelenése után Corvalán és Villanova is távozott a zenekarból. Az ezredforduló környékén világszerte hódított a nu-metál, és az A.N.I.M.A.L külsőségeit tekintve is egyre inkább e vonulat keretei közé skatulyázódott be, noha zenéjük arra hajazó elemeivel voltaképp már megelőzték a korukat. A nem túl kedvező előjelek ellenére Giménez megújult ritmusszekcióval tért vissza, hogy felvegye a hatodik nagylemezt, és nem is vallott szégyent. Cristian Lapolla és Marcelo Castro érkezésével frissült a légkör, amelynek végterméke az egyszerűen 6 címet viselő korong lett, amely a zenekar korábbi stílusjegyeit – leszámítva például Corvalán vokálját, amely teljesen kiveszett – javarészt megtartotta, azonban sikerült új lendülettel is gazdagodnia.
{youtube}QPzvMPBr_QY{/youtube}
https://www.youtube.com/watch?v=QPzvMPBr_QY
Az egyre több spirituális és lassú elem zenébe adagolása megosztotta a rajongókat, akik egyre inkább nosztalgiával tekintettek a „klasszikus” A.N.I.M.A.L-ra, noha a zenekar újabb műveinek egyes darabjaiban továbbra is ott volt a megszokott spiritusz. A csapat 2004-ben adta ki utolsó lemezét Combativo (harcos) címmel, amelyen Castro helyett ismét egy korábbi arc, Carizzo dobolt, az újabb felállás azonban mégsem bizonyult hosszú életűnek, és Giménez végül 2006-ban úgy döntött, az A.N.I.M.A.L sztori a végéhez érkezett.
{youtube}e5uzRgu8-Qg{/youtube}
https://www.youtube.com/watch?v=e5uzRgu8-Qg
A frontember új zenekara, a D-mente élén folytatta, amely ma is aktív, míg a korábban egyszerre kilépett Corvalán és Villanova a hangzatos nevű Carajo bandát hozták létre, amely szintén a mai napig létezik, az A.N.I.M.A.L népszerűségét azonban egyik sem tudta megközelíteni.
Habár összességében az utolsó néhány évet a formahanyatlás jellemezte, mindent egybe vetve kijelenthető, hogy az A.N.I.M.A.L még azelőtt befejezte működését, mielőtt hiteltelenné vált volna kedvelői előtt, és zenéjük néhány ellentmondásos pontot leszámítva sosem vált hatásvadásszá, vagy kínosan önismétlővé. Szűk évtized elteltével – az alapvetően viccprojekt, és a szalonképesség határait rendszerint átlépő Brujerián kívül – még mindig ők a legismertebb anyanyelvén megszólaló metálzenekar a Rio Grande és a Tűzföld között, habár nevüket a többi földrészen csak kevesen ismerik.