Nemcsak szobrai miatt érdekes a Húsvét-sziget

Az alig 25km hosszú és 12km széles Húsvét-sziget a világ egyik legizoláltabb helye. Legközelebbi szomszédai, a Csendes-óceán déli részén fekvő Pitcairn-sziget 2075, Chile partjai pedig 3600km távolságra fekszenek tőle.

A hatalmas távolság ellenére sem feltétlenül kell lemondania az említett kőszobrok megcsodálásáról. A világ olyan híres múzeumaiban őriznek belőlük egy-egy példányt, mint például a londoni British Museum, a párizsi Louvre, vagy a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum.

A szigetnek több neve is van, ezek közül a két legismertebb a Húsvét-sziget és a Rapa Nui. Az előbbit első európai felfedezőjétől, a holland hajós, Jacob Roggeveentől kapta. Mert éppen Húsvét vasárnapján érkezett 1722. április 5-én. Rapa Nuinak, vagyis Nagy Rapának tahiti tengerészek keresztelték el az 1860-as években. Mert a formája annyira hasonlít az egyik polinéz szigetre, Rapa Itire, vagyis Kis Rapára.

Többször is a kihalás szélére sodródott a Húsvét-sziget lakossága az elmúlt évszázadokban. A perui expedíció 3000 főre becsülte a bennszülöttek számát 1770-ben. Alig négy évvel később viszont a brit James Cook csupán 600-700 férfit és 30 nőt talált a szigeten. Jean-Francois de Galaup 1786-ban 2000 főt számolt. A mélypont 1877-ben következett, amikor 111-re csökkent a lakosság feltehetően a korábban érkező perui rabszolgákkal behurcolt betegségek miatt. Jelenleg majdnem hatezren lakják a szigetet, a 2012-es felmérés egészen pontosan 5806 főről tud.

Az európaiakkal a vállalkozók is megérkeztek a szigetre. Az 1870-es években egy angol kereskedő, Alexander Salmon tahiti társával gyakorlatilag felvásárolta a teljes területet. Sőt, 1878-tól az egyetlen munkaadó is ő lett. Itteni földjeit azonban 1888-ban eladta a chilei kormánynak. A Húsvét-szigetet végül 1888. szeptember 9-én annektálta Chile, egy szerződés megkötésével. Bár a nemzetközi jog is a dél-amerikai állam részének tekinti, egyes bennszülöttek ma is vitatják az egykori szerződés érvényességét.

Képek: Wikipedia