A magyar származású gyerekek otthonánál jártunk Paraguayban

A múlt héten szárnyra kapott hírt követve, mely szerint Paraguayban élnek a közel egy évtizede elrabolt magyar származású gyerekek, örömmel hagytam magam mögött a némileg nyomasztó Ciudad del Estét, és alig hét órás zötykölődés után megérkeztem a szintén Paraná-parti, ám sokkal élhetőbb és nyugodtabb Encarnaciónba.

Egy helyi napilap újságírójával kerestük fel a Capitán Miranda városkájának határában álló apró házat, ahol a 13 éves Phillip és a 17 éves Ingrid laknak. Az osztrák család nem kelthetett nagy feltűnést a környéken, hiszen Itapúa megyében számos európai nemzet bevándorlói élnek hosszú évtizedek óta.

A gyerekek és paraguayi nevelőanyjuk látogatásunkkor szemmel láthatóan otthon tartózkodtak, ám minden bizonnyal nem kívántak a magunkfajta firkászokkal találkozni. Ez valahol érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy a fiatalok, miután elvesztették anyjukat, közel egy évtizeden keresztül éltek a világ eme eldugott szegletében, most pedig azzal kellett szembesülniük, hogy eddigi életük egy hazugságra épült.

A háza mélyén megbújó családot inkább nem zaklattuk, hanem a helyi iskolában kérdezősködtünk tovább a két fiatalról. A Paraguayi–Japán Állami Iskola névtelenséget kérő igazgatója – egy roppantul kedves negyvenes éveiben járó tanítónő – kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy a gyerekek kitűnően tanulnak, és folyékonyan beszélnek spanyolul és guaraníul is.

„A két fiatalt nem lehet megkülönböztetni született paraguayi társaiktól, a múltjukra alig emlékeznek, az anyanyelvük pedig szintén lassan feledésbe merült, most pedig nem értik, miért zargatják őket, hiszen nem is akarnak tudni a múltjukról” – meséli az igazgatónő.

„A tantestület, a paraguayi nevelőanya, valamint a két gyerek is attól félnek, hogy elszakítják őket mostani családjuktól – mondja az igazgatónő. – Éppen elég trauma volt számukra, hogy elvesztették az édesapjukat. Johann egyébként jó családapa volt, akit szerettek gyerekei.”

Az iskola vezetősége is az asuncióni osztrák konzulátus álláspontját képviseli, mely szerint a gyerekek érdeke a legfontosabb, így vonakodtak további részleteket elárulni a testvérpárról.

A Ingrid és Philipp állampolgársága egyelőre kérdéses, hiszen ha magyar édesanyjuk az Ehmannal kötött házassága után felvette az osztrák állampolgárságot, úgy minden bizonnyal a gyerekek is osztrák állampolgárok lettek, még ha most erről nincs is papírjuk.

Az encarnacióni gyermekvédelem jelenleg ellenőrzi a fiatalok paraguayi jogállását, mivel ha a gyerekek iskolába jártak a guaraní országban, annak állampolgárságával is rendelkezniük kell, és az is talány, hogy miként léphették át a határt kilenc évvel ezelőtt, ha körözte őket az Interpol.

A gyermekvédelem hivatalnoka kérdésünkre elmondta, hogy a testvérpár gyámságát röviddel halála előtt Ehmann a paraguayi nevelőanyára ruházta, ami tovább bonyolítja az amúgy sem éppen egyszerű helyzet jogi oldalát.

Több mint valószínű, hogy Ingrid és Phillip nem magyar állampolgárok, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy a gyerekek – egyelőre – hallani sem akarnak arról, hogy elhagyják az országot, ami az elmúlt közel tíz év alatt az otthonukká vált.

A hírek szerint a magyar anya  megérti a gyermekek és nevelőanyjuk álláspontját. Egy, az APA hírügynökségnek küldött levelében levélében megköszönte a paraguayi hölgynek hogy, gondját viselte a testvérpárnak és biztosította a közvéleményt, hogy nem kívánja összetörni Ingrid és Phillip Paraguayban felépített életét.

A jelenleg Magyarországon élő hölgy szeretné, ha megfontoltan készítenék elő találkozását gyerekeivel, illetve akárcsak a paraguayi fél, ő is mindenképpen a kiskorúak szempontjait tartja elsőrendűnek.  

Hogy pontosan mit is gondolnak a fiatalok, és hogy miként látja a kérdést a paraguayi nevelőanya, arra az elkövetkezendő napokban megpróbálunk választ találni, mégpedig oly módon, hogy lehetőleg senkinek ne okozzunk felesleges fájdalmat, és a bulvársajtótól megszokott zaklatást is megpróbáljuk  majd elkerülni.