Nagyhalak Kubában: bemutatkozik az Obama-delegáció
Történelmi jelentőségű kubai útján Barack Obamát családja és kormányának képviselői mellett üzletemberek egy népes csoportja is elkísérte. Az üzleti szféra képviselői hivatalosan az elnöki delegációtól függetlenül érkeztek Kubába, ennek ellenére azonban az államfő oldalán lesznek majd a Kubába irányuló külföldi befektetési lehetőségeket ismertető találkozókon.
A Fehér Ház sajtóközleménye szerint Obama kíséretében a törvényhozás 39 tagja mellett az üzleti élet számos képviselője is ott van Kubában. Az üzleti delegáció nem titkolt célja, hogy a kétoldalú megbeszélések keretében új lendületet adjon a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatoknak, illetve, hogy serkentsék az “elmúlt években figyelemre méltó innovációról” tanúbizonyságot tevő kubai magánszférát.
Az 56 éves diplomáciai mosolyszünet után most Kubába látogató észak-amerikai elnök kíséretében az üzleti élet meglehetősen széles spektrumát képviselő nagyhalak érkeztek. A delegáció soraiban találhatjuk például a spanyol-amerikai séfet és gasztro-mogult, José Andrés-t, a Think Food Group alapítóját, Ursula Burns-t , a Xerox vezérigazgatóját, Daniel Schulmant, a PayPal első emberét, és persze a hotelbiznisz nagyágyúját, Arne Sorensont, a Marriott-lánc elnökét, vagy például Daymond Johnt, a Fubu igazgatóját.
Szintén érdemes lehet egy pillantást vetni a washingtoni törvényhozás Kubába látogató tagjainak névjegyzékére. E listát a Demokrata Párt második embere, Dick Durbin vezeti, aki a törvénytelen bevándorlók idegenrendészeti státuszának rendezését célzó – DREAM Act néven elhíresült – törvénytervezet egyik szellemi atyjaként szerzett magának hírnevet. Durbin egyébként egyike volt az USA megalapozatlan vádakkal alátámasztott iraki invázióját elsőként elítélő politikusoknak, és a terrorista-gyanús személyeket fogva tartó guantánamói táborban alkalmazott, – emberi jogi szempontból legalábbis megkérdőjelezhető – vallatási eljárások ellen is éles hangon emelt szót.
Az USA elnökének holdudvarában találjuk továbbá Jeff Flake republikánus szenátort, aki anno pártjával is szembemenve támogatta Obama kubai nyitását. Flake szerint ugyanis a szigetországgal szemben fenntartott embargó “főként a Castro-fivérek nevével fémjelzett rendszer túléléséhez járult hozzá”, megbéklyózva a szigetország demokratikus átalakulását.
A demokrata élharcosok és a republikánus renegátok mellett szintén Kubába utazott a kőkemény konzervatív Dean Heller is. A hívő mormon Heller annak ellenére is támogatta a Kuba-USA nyitást, hogy számos belpolitikai kérdésben homlokegyenest ellenkező nézeteket vall a demokratákkal.
Úgy tűnik, hogy valójában már az USA-nak is kényelmetlenek a kubai szankciók, azonban a keményvonalas republikánusok továbbra is ellenzik az embargó feloldását.
A nagy kérdés azonban az, hogy milyen elvárásokat fogalmaznak meg a helyiek a visszatérő jenkikkel szemben? Az embargóval kapcsolatban a helyi közvélemény jó része szkeptikus. Szerintük a gazdasági korlátozások érvényben tartása ma leginkább a rezsim számára kifizetődő, mivel a szigetország kormánya mindenféle politikai, gazdasági vagy társadalmi probléma okaként az embargó adu ászát húzza elő ingujjából, mintegy mentesítve magát saját felelőssége alól.
Másfelől pedig míg a pápa vagy egyéb fontos közéleti személyiségek látogatása alkalmából általában széles néprétegeket mozgósított a kormány, addig Obama vizitjére bizony a nép nem hivatalos, amiből arra lehet következtetni, hogy Raúl Castro kormánya a lehető legkisebb felhajtással kívánja levezényelni az egykor ellenség, ma barát Barack Obama kubai útját.