Mi lesz veled Oroszország? – Hazai szakértők válaszolnak
Lezárult egy korszak Oroszországban 2013-2014-ben. Megszűnt a 2000-es évekre jellemző gazdasági növekedés, a fokozatos demokratizálódás és a gazdasági, társadalmi felzárkózás Európához. Miért alakult így az elmúlt 15 év Oroszországban és a szűken vett eurázsiai térségben? Mi várható ezután? A kérdésekre hazai szakértők válaszoltak az MTA KRTK Világgazdasági Intézet mai panelbeszélgetésén.
A Kreml belpolitikáját elemezve négy, 2010-2012-ben kezdődött változásról beszélt Sz. Bíró Zoltán történész. Az orosz gazdaság teljesítőképessége lassulni kezdett 2012-ben, pedig akkor még magasan állt az olajár. Vlagyimir Putyin harmadik elnöki ciklusában a megengedőbb politika helyett a jóval represszívebb a jellemző a belföldi ellenzékkel szemben. Emellett látványosan militarizálódik és (leginkább az ukrajnai válság következtében) külpolitikailag elszigetelődik Oroszország. Bár a szakértő hangsúlyozta: erről a pályáról létezik visszaút, szerinte belátható időn belül erre még sincs lehetőség.
A Finn Külügyi Intézet munkatársaként Rácz András azt fejtegette, miért érzi magát fenyegetettnek Moszkva. A Szovjetunió felbomlása óta folyamatosan aggasztja az oroszokat a NATO keleti terjeszkedése. Az egyes posztszovjet államokban lezajlott színes forradalmaktól azért félnek, nehogy náluk is bekövetkezzen hasonló. Emellett probléma még a terrorizmus, amely komoly traumákat okoz időről-időre az országon belül. Ha nagyon kilátástalan helyzetbe kerülne Oroszország, akkor annak megváltoztatására a vezetőcsere a lehetséges opció – zárta beszédét a szakértő.
Az orosz gazdaságra is komoly figyelmet fordít ma a világ, ezt a Világgazdasági Intézet munkatársa, Weiner Csaba elemzte röviden. Az alacsony olajár és az ukrajnai válság miatt kirótt szankciók a kifelé irányuló orosz tőkebefektetéseket drasztikusan befolyásolták és a külföldiek oroszországi befektetései szintén óriásit zuhantak: Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) felmérése szerint 2015-ben 92 százalékkal 2014-hez képest. Bár nem látható semmiféle robbanás az orosz közvetlen tőkebefektetések terén. Az viszont igaz, hogy Kína már Oroszország legjelentősebb kereskedelmi partnere, a kereskedelmet pedig hagyományosan követik a közvetlen tőkebefektetések szokták követni.
Ehhez képest némileg árnyalta a kínai-orosz kapcsolatokat a Világgazdasági Intézet Kína-szakértője, Szunomár Ágnes. Bár az ukrajnai válság után sokak által vizionált Moszkva-Peking tengely valóban létezik, de nagyon korlátozott. Politikailag erős bizalmatlanság él a felekben és egyenlőtlen is a viszony. Oroszországnak sokkal fontosabb Kína, mint fordítva. Ez nemcsak a kereskedelemre, de a beruházásokra is igaz. Orosz tőke gyakorlatilag nincs Kínában, és kínai is kevés van Oroszországban. Ráadásul Kína erősen diverzifikálja gazdaságát, ami miatt például az energetikában az orosz részesedés ma 10 százalék alatt van. Mindezek miatt nem várható, hogy komoly nyugatellenes tényezővé válna az orosz-kínai reláció.
A beszélgetés témájából adódóan nem lehetett nem elemezni Ukrajnát. A Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársa, Póti László határozottan elutasította, hogy az ukrajnai válság hidegháború volna Moszkva és a Nyugat között. Szerinte az elmúlt időszakban Oroszország perifériájáról az Európai Unióéra került át Ukrajna, ahonnan viszont a jelenlegi politikai erő nem tudja visszatéríteni. Egy biztos, az ukrajnai eseményekkel Vlagyimir Putyin a bizalmatlanság magvait ültette el két legfőbb szövetségesében, Beloruszban és Kazahsztánban.