Ünnepelni máshol – március 15. Ugandában
A kampalai Magyar Kereskedelmi és Kulturális központban idén is megemlékeznek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Hogy hogyan, arról tudósítónk mesél.
A magyar történeti tudat megteremtése és fenntartása nemcsak öröktől adott, kortól független nemzeti érték, hanem őrzésre, tanításra szoruló, népet-nemzetet a világ minden pontján összetartó közösséget jelent. Így, hogy mi Ugandában élünk, magyarként, székesfehérváriként elképzelhetetlennek tartom, hogy Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseményét ne elevenítsük fel itt, Afrika szívében is, hiszen ez a nemzeti identitásunk egyik alapköve. Igaz, hogy a legszűkebb családi körben folyik ma az ünneplés, és ez a nap itt nem munkaszüneti nap, de büszkén viseljük a nemzeti színű kokárdáinkat, és felelevenítettük történelmi ismereteinket.
Gyermekeim a kampalai osztályukban meséltek a forradalom hátteréről, Petőfi Sándorról, Táncsics Mihályról, Jókai Mórról. Elszavalták a Nemzeti Dalt magyarul és angolul is, ezáltal is érthetőbbé vált néhány afrikai gyermek és pedagógus számára a magyar történelem egyik legmeghatározóbb része.
Az Irinyi József által megfogalmazott 12 pont fontosságát tökéletesen átérezték, hiszen a szabadság, az egyenlőség és a testvériség minden nemzet számára egyaránt fontos.
Hazafias érzéssel és büszkeséggel tölt el, hogy itt, Afrikában is továbbadhatunk valamit, ami számunkra fontos, és így méltósággal, együtt ünnepelünk, és közösen, bár hazánktól távol emlékezünk hőseinkre, akik életüket adták a szabadságért.