A svéd, aki a kannibálok királya lett
Sokaknak valószínűleg még az is meglepetést okoz, hogy a világ ilyen távoli szegletén is volt német gyarmat. Pedig 1884 és 1914 között Óceánia igen jelentős része került német igazgatás alá. Bár mára ennek emlékét már csak a Bismarck-szigetek neve, és néhány a Pápua Új-Guineán beszélt pidzsin angolba keveredett német szó őrzi, egykor egy virágzó, de furcsa gyarmati élet volt a távoli szigeteken. Teli különös figurákkal.
Carl Emil Petterson, Carl Wilhelm és Johanna Petterson hatodik gyermeke. Otthon nem sok jó kecsegtette – ne feledjük Svédország akkor még nem a szociális piacgazdaság mai paradicsoma volt – így inkább elindult szerencsét próbálni. Egészen Német-Új-Guineáig jutott matrózként. Ott aztán beállt a Neuguinea-Compagnie-hoz. A munka nem volt éppen elegáns – hajókon járták a szigeteket, és a német ültetvényekre toboroztak embereket. Az ültetvényes munkások élete nem volt éppen kellemes – leginkább a kényszermunkára emlékeztetett, de kétségtelen nagy hasznot hajtott a német tulajdonosoknak. A Herzog Johann Albrecht nevű hajón járták éppen Új-Mecklenburg szigetvilágát (amikor a britek megszerezték 1914-ben gyorsan átnevezték New irelandre), amikor 1904 Karácsonyán hajótörést szenvedtek. Carl Emil egy dús hibiszkuszbokorban landolt. És innen kezdődik a mesébe illő történet. A szigetet ugyanis kannibál törzsek lakták (bizony, emberevők nem csak a mesékben vannak, ezeken a szigeteken a népi kultúra része volt a legyőzött ellenség bizonyos részeinek elfogyasztása). A partra vetett fehér embert helyből körbe is vették a szigetlakók, és vitték volna a faluba, hogy elfogyasszák. De – íme a mesés rész – a jókötésű matróz annyira megtetszett – kinek másnak – a helyi király leányának, hogy megkegyelmeztek neki. Sőt. 1907-ben a svéd matróz (aki onnan kezdve el sem hagyta a szigetet) feleségül is vette Singdo hercegnőt, Lamy király lányát. Hamar megörökölte a trónt is, és – nem hiába dolgozott korábban a Neuguinea-Compagnie-nál, sikeres ültetvényes lett. Kókusszal kereskedett, és kisebb vagyonra tett szert. A szigetvilágban csak “Erős Charleyként” lett közismert. A híre hazajutott Svédországban is, ahol a lapok egyik sztárja lett. Mivel semleges ország polgára volt a világháború sem érintette, Újabb és újabb birtokokat vásárolt különböző szigeteken – mivel helyi király volt, és jobban bánt a munkásokkal, mint a többi fehér birtokos, szerették is a dolgozók. Feleségével pedig példás házaséletet éltek – kilenc gyermekük született. Ha mese lenne, itt lenne a vége.
1921-ben meghalt Singdo, és Erős Charley hazatért Svédországba, hogy új feleséget találjon magának. Amíg távol volt, a céget azok, akikre rábízta, csődbe vitték. Amikor visszatért az új asszonnyal Jessie Louisa Simpsonnal, rájött, hogy alig van pénze. Nagy nehezen újjáépítette cégét, de a kókusz ára csökkent, így más termék után kellett nézni – még egyszer az életben hatalmas szerencséje volt. Aranylelőhelyet talált Taban szigetén. De semmi nem volt már olyan, mint régen. Előbb új felesége halt meg váltólázban, majd az ő egészsége is megromlott. 1937-ben halt meg Sydneyben.
De a mesés történetből mégis mese lett – Astrid Lindgren róla mintázta Harisnyás Pippi apjának, Efraimnak az alakját.
Más furcsa figurákról, különcökről, érdekes történetekről is olvashat a Tropical Magazin új számában!