Miért art deco lovag és miért Oscar? Érdekességek a díjról

Emil Jannings nyerte az első Oscart  – ami később nem bizonyult túl jó ötletnek, a német színész ugyanis a 30-as évektől, miután visszatért hazájába, náci propagandafilmeket készített. De állítólag abban az évben, amikor őt díjazták, vagyis 1929-ben az igazi győztes Rin Tin Tin volt – a legendássá vált, 11 éves német juhász, akit még az első világháborúban mentett ki a háborús Franciaországból egy amerikai pilóta. Hogy aztán ő legyen Hollywood egyik legnépszerűbb és legtöbb hasznot hozó sztárja. Akkoriban kezdték a némafilmek helyét átvenni a hangosfilmek.

Rin Tin Tin 27 filmben szerepelt, ezek közül négyet éppen 1929-ben mutattak be. Az MGM főnökének, Louis B Mayernek az ötletére a nemrégiben alakult Filmtörténeti és Filmtudományi Akadémia úgy vélte, hogy ha a kutyának adnák az első, arannyal borított, 34,3 centiméteres art deco szobrocskát, amelyen egy középkori lovag áll hosszú keresztes kardjával egy filmtekercsen, az bizony rossz benyomást keltene.

Ezért aztán az Akadémia tartott egy második szavazást is – ezen már csak embereket indítottak.

Az Oscart tehát a kezdetektől ellentmondások övezik. Walt Disney például 26-szor kapta meg (ő mindezidáig a rekorder), miközben Alfred Hitchcock egyszer sem. Pontosabban egyszer, 1968-ban egy Irving G. Thalbert emlékdíjat vehetett át – ez az Oscar egyik különdíja, a legjobb producernek. Az egyik gála házigazdájaként Bob Hope komikus ki is jelentette: “Ha marad egy szobor, azt csak küldjük el Walt Disney-nek.”

De ez mit sem változtat azon, hogy az Oscar a filmszakma legkívánatosabb és legvonzóbb díja mind a mai napig. Az idei gála plakátján is ez áll a semmivel össze nem téveszthető szobrocska arany sziluettje mellett, hogy “Mindnyájan aranyban álmodunk”.

Maga a szobor alig változott az első, 1929-es átadó óta, amit a spanyol gyarmati stílusban épült Hollywood Roosevelt Hotelben tartottak. Az arany színű jelképet Cedric Gibbons, az MGM művészti igazgatója tervezte, és egy Los Angeles-i szobrász, George Stanley készítette el. Az ír születésű Gibbons volt Hollywood egyik legbefolyásosabb stílusikonja. Egy építész fiaként ő volt talán az egyetlen hollywoodi tervező, aki 1925-ben ellátogatott Párizsba, és láthatta a világkiállításon az art deco legjobb pillanatát.

Franciaországból visszatérve aztán alkalmazta is a stílust, megálmodta a legendássá vált ‘Big White Set’-et, és megtervezte saját art deco villáját Santa Monicában. 1930-ra állt készen a ház, Gibbons akkor kötött házasságot a némafilm ragyogó mexikói sztárjával, Dolores del Ríóval. Gibbons szenvedélye az art deco iránt tovább él még ma is, minden évben az Oscar-gálán.

Jóllehet senki sem állt modellt a szobrocskához, Dolores del Río azt állította, hogy ugyancsak mexikói barátja, a szintén Hollywoodban élő és játszó, 20-as éveiben járó Emilio Fernández pózolt pucéran a szobrásznak, George Stanley-nek. Jóllehet ez adhatott egy kis hátszelet Fernández színészi és rendezői karrierjének – ő nyerte el a legelső Arany Pálmát Cannes-ban, 1946-ban Maria Candeleria című filmjével – a szobrocska annyira stilizált, annyira absztrakt, hogy bármelyik fiatal férfi lehetett a modellje. Vagy éppen egyik sem.

Maga az Oscar név mindmáig rejtély, és vélhetően most már az is marad. A díj hivatalos neve Merit Akadémiai Díj volt, de legalább 1934 óta mindenki csak Oscarként emlegeti. Az Akadémia maga 1939-ban fogadta el a becenevet. Amelynek a legvalószínűbb története az, hogy amikor az Akadémia könyvtárosa, Margaret Herrick először megpillantotta, azt mondta: úgy néz ki, mint Oscar bácsikája. Voltak persze más sztorik is, így például az, hogy Bette Davis nevezte el első férje, Harmon Oscar Nelson után.

Az eredeti Oscarokat tiszta bronzból készítették, majd arannyal vonták be és fényesítették a CW Shumway & Sons Foundry cégnél Bataviában, Illinois-ban. A harmincas évek közepétől aztán a bronz helyét átvette az úgynevezett Britannia fém (ami nem más, mint ón, antimonium és réz keveréke), amit rézzel és nikkelezüsttel vontak be, a felső réteg pedig 24 karátos arany volt. Az Oscarok így szépen csillogtak a kamerák előtt, vagy a vitrinekben és a kandallópárkányokon, ahova büszke tulajdonosaik állították őket. 1982-ben a gyártás átkerült Chicagóba, az RS Owens & Company kezébe.

De voltak kivételek is, máshogy megformált Oscarok. A legtávolabb 1939-ben kerültek a tradícióktól, amikor az akkor 10 éves Shirley Temple nyújtotta át Walt Disney-nek a díjat.  Ez egy fapódiumon álló Oscar-szobrocska volt, ami apró falépcsőkhöz illeszkedett, melyeken hét törpe Oscar parádézott. Az 1937-ben bemutatott Hófehérke és a hét törpe tiszteletére – ez volt az első egész estés rajzfilm.

1942 és 1945 között pedig, amikor a fémek másra kellettek, az Oscarokat, akárcsak a vallási kegytárgyakat, festett gipszből készítették. A díjazottak aztán a háború után beválthatták ezeket a valódi, aranyozott szobrocskákra.

A díjak áruba bocsátására soha nem nézett jó szemmel az Akadémia. 1950 óta mindenkinek, aki pénzzé akarja tenni az Oscar-szobrot, a díjazottaknak és az örököseiknek egyaránt fel kell ajánlaniuk 1 dollárért magának az Akadémiának. Néhányan azonban találtak kiskaput, 2011-ben például Beatrice Welles, Orson Welles lánya az Aranypolgárért 1942-ben kapott (legjobb eredeti forgatókönyv) Oscart aukcióra bocsátotta. 861,542 dollárnál ütötték le a szobrocskát.

Ennek ellenére az Oscarok lényegében megfizethetetlenek. Afféle hollywoodi szent szobrok. A történetünk elején említett Emil Jannings állítólag szent relikviaként mutatta fel a sajátját, amikor a szövetséges csapatok elérték Németországot a 2. világháború végén. “Oscarom van!” – kiabálta, mintha ez valamilyen kiváltságot biztosíthatna neki az amerikai katonák szemében.

Túlélte a háborút, hogy ezért-e, vagy sem, nem tudjuk. De végül is az Oscar, kísérjék bármilyen csatározások, már régóta Hollywood szent grálja.

(a BBC alapján, Jonathan Glancey áttekintése nyomán)