Salvador Allende baloldali rendszerét 1973. szeptember 11-én Augusto Pinochet az amerikai CIA támogatásával katonai puccsal megdöntötte, Allendét megölték és ezreket kínoztak halálra vagy gyilkoltak meg Chilében, közöttük baloldali érzelmű küldöldieket is.
A jobb konzervatív államfő emlékeztetett, hogy bár a múltra lehet emlékezni – vizsgálni és tanulni – megváltoztatni már nem lehet azt. A chilei társadalom megosztottságára utalva, Piñera kijelentette, hogy az a társadalom melynek jelene a múltban vetett horgonyt, jövőjét veszíti el a horizonton.
Beszédében a chilei államfő nem kis közfelháborodásra adva okot részben Allendét tette felelőssé az 1973 szeptember 11-én Pinochet által lebonyolított és Washingtonból vezényelt katonai puccsért, bár tény, hogy elítélte a diktatúra visszaéléseit is.
Emlékezetes, hogy közelmúltban Sebastian Pinera jobboldali kormánya úgy rendelkezett, hogy a chilei tankönyvekben át kell nevezni az 1973-1990 közötti – ahogyan az egész világ ismeri – Pinochet diktatúrát, katonai rezsimmé.
Piñera, a chilei fegyveres erőket is magasztaló beszédére a baloldal éles kritikával válaszolt, mivel az utóbbi években a rendfenntartók igen határozottan, olykor túlkapásoktól sem visszariadva lépnek fel a tüntetők ellen.
A 40 éves katonai diktatúrát bemutató “Az emlékezet múzeumában” Michelle Bachelet volt, és talán leendő elnökasszony tartott beszédet, aki szerint addig kevés az esély a volt elnyomók és elnyomottak közötti valós megbékélésre, amíg nem szolgáltatnak igazságot a Pinochet-rendszer több ezer áldozatának.”A bűnökért azok felelősek akik elkövették azokat” – hangsúlyozta Bachelet.
Az 1973 szeptember 11-től 1990 március 11-ig tartó, közel háromezer áldozatot követelő Pinochet rezsim hatalomra jutása hidegzuhanyként érte a nemzetközi közvéleményt. A kor nemzetközi elemzői és történészei szerint a 70-es években éppen a chilei demokrácia állt a legbiztosabb lábakon – az ország akkori alkotmányos rendjét több korabeli európai állam is megirigyelhette volna.
Talán éppen ez is okozta a balos chilei demokrácia vesztét, hiszen sok más latin-amerikai népvezérrel ellentétben Allendét a nép választotta, méghozzá demokratikus és békés keretek között, amit sem a belső konzervatív szektorok, sem a nagyhatalmak nem néztek jó szemmel.
“Az Allende által képviselt szocializmus igazi ereje – és ellenségei számára veszélye – éppen annak elfogadhatóságában rejlett.” – mondja Walden Bello elemző. A chilei modell egy alkotmányos, békés forradalomról szólt melynek politikai életképességét még csak esélye sem volt bizonyítani az USA “hátsó udvarában”.
Salvador Allende, és vele az akkor már nem is annyira fiatal chilei demokrácia halála mindenképpen a kor egyik meghatározó eseménye volt, mely mind a mai napig nagy hatással van a chilei társadalomra.
{youtube}6XgGjHarrqw{/youtube}