A nyelvtanulás fontos, főleg nekünk, magyaroknak, ezt már jó ideje tudjuk; gyakoroljuk is.
Azt azonban induláskor kevesen gondolják végig, hogy ha nekiveselkedünk annak, hogy egy idegen nyelvet megtanuljunk, azáltal egy új, a miénktől gyakran igen eltérő kultúrkör megismerését, felfedezését is magunkra vállaljuk! Ráadásul, ez lesz a legizgalmasabb, legszebb része az akár képzeletbeli, akár valós utazásnak!
Engedjék meg, hogy ezt személyes élményem alapján fejtsem ki: Mikor az egyetemen elkezdtem spanyolt tanulni, Spanyolországnál tovább nemigen jutottam a határokat tekintve, hiszen alapjában véve, egy igazán élhető, mediterrán országról van szó, helyes srácokkal, klassz tengerparttal és isteni tapas-okkal.
Egy napsütötte 40 milliós lakosú ország, mely a 90-es évek végén gazdasági fellendülés kellős közepén volt mi kell még a laza, de kényelmes Élethez?
Őszintén szólva,15 évvel ezelőtt meg sem fordult a fejemben, hogy Latin Amerikát “számításba” vegyem, mint bármilyen formában is számomra elérhető, potenciális, izgalmas célpontot. Ehhez képest, alig pár évvel később – biztosnak hitt spanyol “castellano” tudással nekivágtam Latin Amerikának – ami hirtelen már nemcsak gondolatban, de fizikailag is elérhető közelségbe került.
Akkor ért az első kultúr sokk – és persze némi csalódottság, felháborodás, valamint értetlenség, hogy vajon miért nem értik amit én kifogástalan spanyolsággal mondok? Bizony nagyon gyorsan megtanultam, hogy a spanyol nyelv sokkal több annál, mint amennyit idáig gondoltam, ismertem, vagy elképzeltem! Hirtelen egy teljesen új világba – a szó szoros értelmében Az Újvilágba sikerült belecseppennem.
Ez volt Latin Amerika! Szerelem első találkozásra. Pár kint töltött év után már egyértelműen azt mondom, hogy egy nyelven keresztül, amit ma több, mint 500 millió ember beszél, minden képzeletet magasan túlszárnyaló kalandokban, meseszép utazásokban lehet része az embernek, és a latin-amerikai kontinens több ezer éves kultúrájának gazdagjával csak lakóinak vendégszeretete és magával ragadó kedvessége vetekedhet. Az biztos, hogy Latin Amerikába egyszer az életben megéri elmenni – felejthetetlen emlék lesz, kétség sem fér hozzá,
És itt van az a pont, ahol visszatérünk a Latin-amerikai Napok társrendezvényhez. Mert ezen a hétvégén 3 napon keresztül elhozhattuk, bemutathattuk Latin Amerikát, az ott élő emberek mindennapjait, az őket körülvevő természetet, tájakat, a kultúrát, egyszóval mindazt amitől az Újvilág olyan egyedülállóan hívogató!
A Latin-amerikai Napok színvonalának garanciája volt, hogy az eseményt maga a Mexikói Nagykövetasszony, Isabel Tellez, az Argentin Köztársaság budapesti nagykövetségének vezetője, Claudio Alberto Giacomino, Antonio Pérez Hernandez, a spanyol nagykövetség kulturális attaséja, Mercedes Guerra – Kuba képviselője, illetve Rosa Sánchez-Cascado Nogales, aki a Cervantes Intézet budapesti igazgatónője nyitotta meg.
Talán kinyithattuk a látogatókban azt a bizonyos kaput, ahol a fantázia szárnyalása elindul, hogy eljusson odáig, hogy egyik nap valaki már Latin Amerikában ébredjen. Pedig lehet, hogy minden csak a spanyol nyelvet szeretetével kezdődött esetleg némi gyakorolással anyanyelvi latinokkal, amikor a Nyelvparádé Latin-amerikai Napok rendezvényre kilátogatott, és ki tudja, lehet, hogy egy életen át tartó szerelemmé avanzsál az egyszerű érdeklődés.
Szívet melengető és csípőt rázó zenével, isteni mojito-val és chilei borokkal, kiváló gyerekprogramokkal, foglalkozásokkal, forró hangulattal, igen érdekes, kulturális – és a spanyol nyelv szakértőinek előadásaival – és természetesen a spanyol nyelv páratlan szépségével, valamint a legfontosabbal – az itt élő, igazi latin amerikai meleg szívű, vidám résztvevők társaságával igyekeztünk bemutatni, hogy a latinoknak mi is Latin Amerika, hogy látják ők saját magukat, illetve hogyan szeretnék, ha mi látnánk őket!
Erről szólt ez a 3 nap. Semmi többről. De a képek magukért beszélnek, hisz a színek, a mosolyok találkozása vidámságot, életörömöt hozott azokhoz, akik felsétáltak a Millenáris B épületének galériájára. Aki pedig idén kihagyta, jöjjön jövőre. Mi biztosan ott leszünk!