Tombol a nyugdíjasbuli Dél-Koreában

Miközben jelenleg Ázsiában még tombol a hideg, a táncparketten forró a hangulat. Egy szöuli diszkóban ősz koreai párok ropják a táncot.

„Én minden nap itt vagyok, kivéve a hétvégét” – mondta a 81 éves Jun Il-taek úr a hatalmas diszkógömbök alatt. „Semmi sem segít úgy megőrizni az egészségemet, mint a tánc. Nem tudok nélküle élni” – tette hozzá, miközben ügyesen, lassú forgásokkal vezette 75 éves női partnerét. A hadsereg veteránja egyébként egyike a több ezer nyugdíjasnak, akik az úgynevezett Colatecs nevű klubokban táncolnak. Ezek olyan diszkók, melyek kifejezetten idősek számára nyíltak. Az üzletág az egész országban virágzik.

Dél-Korea folyamatosan elöregedő népessége komoly fejfájást okoz a politikusoknak, de az érintettek elhatározták, hogy jól akarják érezni magukat. Így aztán táncolnak ott, ahol egy 50 éves „túl fiatalnak” számít. Az úgynevezett Colatecs klubok először az 1990-es években jelentek meg: akkor még tánctermek voltak tizenévesek számára, ahol az alkohol tilos volt, kólát lehetett inni. A fiatalok körében azonban hamar kiment a divatból a dolog, ők internetes kávézókba és karaoke klubokba kezdtek járni. Így lettek ezek a terek a nyugdíjasok törzshelyei.

„Ezek a diszkók a 60 év felettiek játszóterei, sok visszajáró vendég van” – mondta Lee Kwan-woo, az egyik ilyen diszkó tulajdonosa. „Itt tudnak mozogni, hogy egészségesek maradjanak, új barátokat szereznek.”

A dél-koreai lakosság 13 százalékát teszik ki a nyugdíjasok. A társadalmi elöregedéssel ez a szám 2060-ra 40 %-ra fog nőni. Jelenleg a népesség fele él a létminimumon és alatta.

„Ez a generáció egész életében dolgozott, a szabadidő akkoriban az elit kiváltsága volt” – mondta egy koreai egészségügyi intézet kutatója. „Sokak számára nehéz volt felfogni, hogy a nyugdíj után pihenhetnek és szórakozhatnak, így aztán továbbra is aktívak maradtak.”

Egy hétköznapon kb. 800 látogatót fogadnak a klubok, hétvégén akár 1500 vendég is lehet. A belépő párszáz forint, a diszkók bevétele életekből és italokból származik. A helyszínen még egy jól felszerelt házipatika is van, ahol vészhelyzet esetén minden megtalálható, például cukorbetegek számára.

„Ha egy vendég egyszer csak nem jön el, az valószínűleg azt jelenti, hogy meghalt” – mondta az üzlettulajdonos, akinek elmenni a törzsvendégek temetésére munkaköri kötelessége. Sok nyugdíjas keres egyébként partnert a klubokban, de elfordulnak a 60 év alattiaktól, mert azok, ahogy mondják „bántják a többi vendéget és elrontják a hangulatot”. Az öltözködés általában konzervatív, bár a nők néha megengednek maguknak egy-egy merész dekoltázst.

„A gyerekeim és az unokáim azt hiszik, hogy a barátaimmal találkozom és kávézunk, vagy vacsorázunk. Nem tudják, hogy táncolni járok. Az én koromban soha nem lehet tudni, hogy meddig fogok élni, így aztán élvezni akarom az életet. De senkinek nem mondom, hogy diszkóba megyek, mert sokan úgy gondolják, az erkölcstelen.”