A szerelvényeket a Független Államok Közösségének országaiba nagy számban gyártott pályafenntartó járművekből fejlesztette ki az orosz gyártó.
A normál nyomtávú, négytengelyes járművek egyik fele, az SV-10 gyári sorozatú kocsi rendelkezik meghajtással, VS-5 jelű hajtás nélküli másik felük vezérlőkocsiként funkcionál. A motorkocsikat a Yamz-238M5 kódú dízelmotor 176 kilowattos teljesítményével száz kilométer per órás legnagyobb sebességre gyorsíthatja. A sebességváltó mechanikus rendszerű. A szerelvények súlyeloszlása nem egyenlő: a hajtott rész tengelyeire huszonkét tonna, míg a vezérlő részére csak tizenöt nehezedik.
A 25,2 méter hosszú motorkocsik kettő plusz három üléselrendezése közel száz utasnak biztosít ülőhelyet: a motoros részben negyvenöt, a vezérlőrészben negyvennyolc ülőhely található. Habár a vonatok belső tere elég puritánnak látszik, sokkal inkább alkalmas a szigetországbeli üzemeléshez, mint más gyártók modern szerelvényei.
Az SV-10-es dízelszerelvények Kuba első új beszerzésű vonatai évtizedek óta, eltekintve a Dm11-sorozatú motorkocsiktól, amik csődöt mondtak a karibi ország vasútvonalain. (A Dm11-eseket eredetileg a GEC Alstom építette Spanyolországban a Finn Vasútnak (VR), ám miután a finnek mégsem vették át a vonatokat, a gyártó Kubának tudta eladni azokat. A kifinomult, „nyugati” technika azonban nem tudott megbirkózni a kubai éghajlattal: jelenleg is alig egynéhány üzemel közülük, sőt, több kocsi egyáltalán nem is tudott szolgálatba állni Kubába érkezése óta.)
Az első tizenhét vonat még a Murom oroszországi gyártóbázisán készül el, a maradék 283 motorkocsit a karibi szigetország dolgozói szerelik össze.
Az első orosz szerelvényeket az FCC a fővárossal, Havannával szomszédos Artemisa tartomány vasútvonalain tervezi használni. A régióban jelenleg is épül egy új vasútvonal Mariel város kikötőjéhez – írja az International Railway Journal.