Azok a fránya szőrszálak, avagy hogyan viszonyultak az orosz írók hozzájuk?
Tolsztoj, Dosztojevszkij, Turgenyev – jól ismerjük arcukat az irodalomkönyvekből. Az a néhány portré azonban csak egy villanás a nagy orosz írók életéből. Külsejük rengeteget változott az évek során. Pontosabban nagyon is tudatosan változtattak rajta – állítja a culture.ru hírportál.
Nem nagyon hasonlított későbbi önmagához a fiatal Nyikolaj Gogol, amikor a vidéki Poltavából felkerült a nagyvilági Szentpétervárra. A rövid hajat és merev gallért viselő fiatalembernek nem volt pénze az akkori divatra. Kortársaitól tudjuk, emiatt sokszor látszott egyszerre piperkőcnek és slamposnak.
Két dologgal nagyon nem tudott megbirkózni: az üstökkel a feje tetején és a nagy orrával. Kompenzálásul hosszúra növesztette a haját és bajuszt viselt.
Gogollal ellentétben a fiatal Ivan Turgenyevnek nem okozott anyagi nehézséget a divat. Tehetős földbirtokos család sarjaként dús, rövid frizurát viselt és mindig leborotválta az arcát. Moszkvai egyetemi évei után sokat volt külföldön, amikor irodalmi hírnevével együtt az arcszőrzete is növekedésnek indult.
Megőszülvén haja és szakálla még nagyobb tekintélyt kölcsönzött neki. Annyira, hogy igazi orosz-európai öregúrként ülhetett a kamera elé.
A leglátványosabb változáson talán Lev Tolsztoj ment keresztül. Fiatalon még híre-hamva sem volt a későbbi nagy szakállnak. Tüzértisztként állandóan borbélyhoz kellett járnia, ahol katonásan rövidre nyírták frizuráját és mindig alaposan megborotválták.
Leszerelése után nem korlátozta tovább szőrszálait. Sőt, idővel az ő szakálla lett az orosz irodalom egyik legismertebbje. Vallási és filozófiai útkeresése során világi ruháit egyszerű, már-már puritán öltözékre cserélte. Mivel akkor már ő volt “a Tolsztoj”, az előkelő társaság hamar megszokta a furcsaságot.
Bozontos szakállat és ritkuló hajat a fiatal Fjodor Dosztojevszkij portréin se keressünk. Katonai intézet diákjaként neki is kötelező volt a borotválkozás. Ezen a szibériai fogság sem változtatott. Sőt, ott talán még inkább szabályozták a külsejét.
Visszatérve Pétervárra már szabadon növeszthette volna haját és szakállát, ha a természet nem csúfolta volna meg a kopaszodással. Állítólag unokaöccsei szemtelenkedtek is vele elvékonyodó szakálla miatt. Az epilepszia is hatással volt külsejére. A gyógyszerként használt atropin állítólag az egyik szemét feketére festette, míg a másik megmaradt barnának.