A sokoldalú művészeti fesztivál, a világ egyik legelismertebb, legrangosabb képzőművészeti kulturális eseménye. Az rendezvényen idén 88 országból vesznek részt kiállítók, köztük Magyarországról is.
Latin-Amerikát a kontinens nyolc országa képviseli. Dél-Amerikából Venezuela, Uruguay és Brazília rendelkezik pavilonnal a Giardiniben, de önálló kiállítása van különböző helyszíneken Mexikónak, Argentínának, Chilének, Paraguaynak és a karibi Kubának. A venezuelaiak nagyvárosi grafittiket mutatnak be, a mexikóiak – akiknek a kiállítása a romos, de nagyon szép San Lorenzo templomban van – egy különleges hangszert hoztak el Velencébe.
A díjnyertes angolai pavilon a Palazzo Cini több szintjén látható. Az egyiken- a palota eredeti bútorai közt – 23 nagyméretű képből ( Edson Chagas fotói az ország fővárosát és az abban rejlő ellentmondásokat mutatja be nagy érzékenységgel) helyeztek el fotórészleteket, amelyekből a látogatók szabadon vehetnek s így összeállíthatják otthon saját Luandájukat. Egy másik emeleten kortárs angolai festők képeit mutatják be.
Angolán kívül saját , állandó pavilonnal rendelkezik Egyiptom, Dél-Afrika, Zimbabwe, Elefántcsontpart és Kenya. Afrika idén az említetteken kívül is sok helyszínen megjelenik. Phyllis Galembo 20 éve fotózza különböző kontinensek rituális szertartásának maszkjait, öltözeteit – köztük többet Nyugat-Afrikában készített. Izgalmasak a nigériai J.D.’Okhai Ojeikere afrikai hajkreációit bemutató fotók is.
Ázsiából a legtöbb alkotás természetesen kínai. Az önálló kínai pavilonon túl még 3 nagyon nagy kínai kiállítás is látható, közöttük az ismert ellenzéki művész Ai VeiVei is több helyen mutatkozik be: képei a Francia pavilonban is ott vannak, amelyet idén a németek töltöttek meg művészettel és egy templomban is kiállít, ahol “vas szarkofágokban” letartóztatásban töltött napjait mutatja be. Jelen van egy hongkongi és két tajvani kiállítás is – nem beszélve a különböző országokban élő kínai művészek nagyszámú megjelenéséről.
Önálló kiállításon mutatkoznak be Japán, Thaiföld, Indonézia, Vietnam, Azerbajdzsán, Kuvait, Bahrein, az Egyesült Arab Emirátusok, Örményország, Bangladesh, Grúzia, Irak, Libanon, a Maldiv szigetek és Szíria.
Gyönyörűek a koreai pavilon fényei mely után sokkoló az egy perc a teljesen sötét szobában ami szintén a kiállítás része. Természetesen országonként eltérő a kiállítások mérete, színvonala. A látottak közül érdekes volt például a maldív anyag a turizmusnak az országra és annak kulturájára gyakorolt hatásáról. Szép a vasútállomással szembeni thai kiállítás és érdekes látni, hogy a tradicionális öböl-menti országokban is mennyi kortárs alkotás születik.
Ausztráliának is van pavilonja a Giardiniben. Idei bemutatkozásuk különlegessége, hogy a kiállító művész Simryn Gill kérésére az épület tetejét kinyitották. A pavilon egy részét milliónyi papír amorf “rovar” borítja – hátukon értelmes szavakkal. Az új-zélandi Bill Culbert fénycsöveket épít be bútorokba – a leglátványosabb a bejárati folyosó húsz méteres installációja.
A biennálé november 23-ig látogatható.