Az őslakosok először 2011-ben kerültek kapcsolatba a Monte Salvado lakóival, a mostani eset azonban az antropológiai szenzáción túl jócskán adhat okot aggodalomra, mivel a mascho-pirók feltűnése részben azzal is magyarázható, hogy ezidáig érintetlen területeik egyre zsugorodnak az illegális fakitermelés, valamint a földgáz és olajkészletek utáni kutatások miatt.
Még 2012-ben a BBC arról adott hírt, hogy – legalábbis a Survival International antropológus csoportja szerint – az indiánok nem kifejezetten lelkesednek a kapcsolatteremtésért. Többször nyilakat lőttek a turistákat szállító bárkákra, illetve egy hegy nélküli „riasztó nyíllal” egy helyi vadőrt is eltaláltak.
Rosszabbul járt „Sacho Flores”, a szomszédos törzs tagja, aki az elmúlt két évtizedet a Macho-pirókkal való formális kapcsolatfelvételnek szentelte – vele már heggyel ellátott nyílvesszők végeztek, amit semmiképpen sem lehet baráti gesztusként értékelni.
A mascho-pirók leplezetlen ellenszenve a fehérek iránt talán érthető, hiszen „felfedezésük” után nem sokkal, 1894-ben egy magánhadsereg gyorsan le is mészárolta a törzs nagy részét, így a túlélők inkább az őserdő mélyére húzódtak nem kérve a civilizációnk tovább áldásaiból.
A mostani felvételeken a közösség különböző korú és nemű tagjai láthatóak és ami még érdekesebb hallhatóak is, amint a szomszédos yine törzstől machetéket és banánt kérnek. A mascho-pirok ez alkalommal megpróbáltak átkelni a Río Madre de Dios folyón, ám erről a helyi indiánügyi hatóság (FENAMAD) tagjai inkább lebeszélték őket, mivel a közvetlen érintkezés kockázatos lehetett volna mindkét fél számára. A perui törvények szerint mintegy 15 indiántörzzsel tiltott a direkt fizikai kapcsolat létesítése, leginkább az általunk hordozott betegségek az őslakosra jelentette veszélye miatt.
A Survival International aktivistái felhívták a perui kormány figyelmét, hogy fordítson nagyobb figyelmet a civilizációtól elzárt törzsek területeinek védelmére.
{youtube}397OvmdYgkU{/youtube}