A nők elleni erőszak legkegyetlenebb formája – savtámadás Ugandában

A támadás előtt a pár összeveszett, Kyomugisha el akart költözni a férjétől, Imran Kaliisa-tól. Ő ezt nem engedte, mert nagy szégyenben maradt volna. Így a könnyebb, brutális megoldás mellett döntött, tömény maró savval borította le „szerelmét”. Ezt ráadásul úgy sikerült öntenie, hogy közös lányuk, Shamim Kemigisha is sérülést szenvedett. A szomszédok hallották, hogy nagy a baj, ők siettek a sérültek segítségére, és tizenkét marmonkanna hidegvizet öntöttek az égésre azonnali elsősegélynyújtásként. Friss információk szerint az anya állapota óráról órára romlik, de a kislány, Kemigisha is igen rossz állapotban van.

A Magyar Afrika Társaság X. orvosmissziójával korábban meglátogattuk a Mbale Közkórházat és dr. Dominik végigvezetett minket az osztályokon. Életemben először jártam ilyen helyen. Megszólalni sem bírtam, csak a könnyem csorgott, amikor a moszkitóhálót felemelte, és alatta egy teljesen összeégett, mosolygós kismamát pillantottam meg, mellén egy 5 napos csecsemővel. Még terhesen öntötte le savval a férje, szintén féltékenység miatt. Ilyen állapotban szülte meg egészséges fiúgyermekét. Egy centiméternyi ép bőrt sem tudtam felfedezni rajta. Iszonyú volt. Elképesztő, hogy milyen szenvedést képes kibírni valaki. Sajnos nem mindenki éli túl…

Dr. Dominik szerint is teljesen mindennapos a savtámadás Ugandában. Időnként egy egész kórtermet töltenek meg a szerencsétlenül járt betegek. A férfiak gyakran locsolnak le lányokat, nőket savval, ám az okok számunkra felfoghatatlanok. Megteszik, ha féltékenyek, ha a nők szakítani, válni szeretnének, ha ellenállnak a szexuális zaklatásnak, nemi erőszaknak, házassági ajánlataiknak… Vagy ha túl hangosnak találják a nevetést.

Rengeteg nő él szerte a világon, így Ugandában is, akit ilyen inzultus ért, hiszen a savtámadás a legegyszerűbb, legolcsóbb, legkézenfekvőbb módja, hogy valakinek életre szóló szenvedést okozzunk. Ráadásul a támadókat ritkán büntetik. Hátrányba mindenképpen a támadást elszenvedett kerül. Egy eldeformálódott nőnek nincs lehetősége férjhez menni, vagy munkát vállalni később. Ha szerencséje van, nem taszítja el a családja, hiszen örök életre az eltartásukra szorul.

Magyarországon a kereskedelmi csatornák híradásába kerülne azonnal egy ilyen eset. Sajnos Ázsiában, Afrikában szinte elfogadott büntetésnek számít.

Az, hogy létezik ilyen bosszú, hogy létezhet ember, nő számára ilyen büntetés, nehezen elfogadható. Sőt. Azt hiszem sokunk számára elfogadhatatlan. Bosszú egy családtagtól? Férjtől? Udvarlótól? Hát mennyi bűnt kell elkövetni ahhoz, hogy valakinek mindennapos fájdalommal, eltorzult arccal, roncsolódott testtel, sérült lélekkel kelljen együtt élnie? Igazolhatják-e ezek a bestiális támadók magukat egy másik kultúra tényével, vagy becsukhatjuk a szemünket, hiszen nem velünk történik?