5 év – az arab tavasz kezdetére emlékeztek ott, ahonnét elindult

Több civil csoport szervezett felvonulásokat, amelyeken a felkelések halálos áldozatainak és sebesültjeinek családtagjai vettek részt. Több politikai csoport és radikális iszlamista mozgalom is tüntetéseket tartott. A kormányzó mérsékelt iszlamista en-Nahda párt koncertet szervezett.

Az észak-afrikai országban 2010. december végén végső kétségbeesésében felgyújtotta magát egy mozgóárus, és tette több ezer tunéziait sarkallt arra, hogy utcára vonuljon és reformokat követeljen. Végül 2011. január 14-én Zin el-Abidin ben Ali Szaúd-Arábiába menekült a lakosság haragja elől.

A tunéziai események lángba borították az egész térséget: Egyiptomban megdőlt Hoszni Mubarak elnök évtizedekig tartó uralma, Líbiában megfosztották hatalmától Moammer Kadhafi néhai diktátort, és felkelések törtek ki Szíriában, Jemenben, Jordániában, Marokkóban, Algériában és Szaúd-Arábiában.

Azóta Tunéziának sikerült az, ami kevés térségbeli országnak: elkerülte a Szíriában dúló véres polgárháborúhoz vagy a Líbiában kialakult belpolitikai káoszhoz hasonló helyzetet, és a demokratizálódás útjára lépett.

Az észak-afrikai országban 2011-ben és 2014-ben szabad választásokat tartottak, és 2015-ben a tunéziai Nemzeti Párbeszéd Kvartettnek ítélték oda a Nobel-békedíjat az indoklás szerint azért, mert nagyban hozzájárult a plurális társadalom felépítéséhez.

Miközben a lakosság is büszke arra, hogy Tunéziában új alkotmányt és új választási törvényt eredményezett a demokratizálódási folyamat, az arab tavasz évfordulóját a munkanélküliek magas száma, a szegénység és a társadalmi kirekesztés árnyékolja be. Emellett 2011 óta az országot többször is véres dzsihadista merényletek rázták meg, és a mai napig rendkívüli állapot van érvényben három tavalyi – több tucatnyi halálos áldozatot követelő – terrorakció miatt.