Jobb szappanopera, vagy igazi klasszikus lesz a BBC-s Háború és Béke?
A szovjet, az amerikai és a többi feldolgozás után a brit közszolgálati csatorna most másodszor is (először az 1960-as években) megfilmesítette Tolsztoj nagyregényét. Bár a hat részből még csak az első kettőt vetítették le, az angol és az orosz sajtónak is van már véleménye.
Sokan kétkedve fogadták a hírt, hogy Tolsztoj több mint ezer oldalas nagyregényét csupán hat alig egyórás részben dolgozza fel Andrew Davies. A producerek mégis bíztak benne, hiszen a Büszkeség és Balítélet is milyen jól sikerült neki húsz évvel ezelőtt. Sőt, a Telegraph szerint nála jobb írót nem is találhattak volna erre a feladatra.
Várta is a végeredményt majdnem hétmillió brit január 3-án. Ennél egymillióval kevesebben nézték meg viszont most vasárnap a második részt. Vajon a nézettség a konkurens tévéműsorok, vagy a produkció gyengesége miatt esett?
A Guardian dicshimnuszokat zeng róla. A tekintélyes brit napilap szerint a részenként kétmillió font minden fillérjét megéri az új kosztümös sorozat. Pontosan egyensúlyoz az akció és az érzelmek, illetve a szenvedély és a humor között. A ruhákat, a díszletet és a szereposztást is az egekbe magasztalta a lap.
Álljunk is meg egy kicsit a színészeknél. Sokukat ismeri a magyar közönség. Natasa Rosztovát például az a Lilly James játsza, aki a rakoncátlan Rose-t a Downton Abbey-ben. Szerelme, Bolkonszkij apja az a Jim Broadbent, aki Bridget Jones-é volt annak idején. Napóleon bőrébe az a Mathieu Kassovitz bújt, aki korábban egy erotikus boltban dolgozott, és beleszeretett Amelie Poulain-be. Az egyik legnagyobb meglepetés pedig az X-akták Gillian Andersonja, aki a nagyvilági Anna Pavlovnát alakítja.
Ugyanakkor az orosz állami napilapot, a Rosszijszkaja Gazétát nem nyűgözte le a színészek játéka. A Telegraph-hoz hasonlóan az orosz kritikus is kevesli a hat részt. Sőt, szerinte annyira rövid és gyors a film, hogy egyszerűen nem hagy a nézőnek elég időt elgondolkozni a látottakon.
Az egyik legproblémásabb pont számára a szex. Igaz, ezen nemcsak az oroszok, de a britek is felvonták a szemöldöküket. Miért kell nyíltan bemutatni Anatolij Kuragin és testvére, Jelena vérfertőző kapcsolatát? Ráadásul úgy, hogy a könyv szerint erről csak pletykáltak az előkelő körökben. Vagy, ahogy szintén Jelena Kuraginát, pontosabban akkor már Bezuhovát megdugja Fegya Dolohov?
A Komszomolszkaja Pravda a díszletekbe kötött bele. Rámutatott, hogy a történet kezdetekor, 1805-ben egész máshogy nézett még ki a szentpétervári Ermitázs ahhoz képest, ahogy az első perc legelején látjuk. Illetve, hogy a szintén északi fővárosban található Kazanyi székesegyház akkoriban még csak épült. Majd csak később áll méltóságteljesen a Nyevszkij Proszpekten.
Akárhogy is, a Háború és béke legújabb feldolgozása már a neten megnézhető. Saját tapasztalat alapján érthető, miért várták jóval kevesebben az első részt, mint a másodikat. Viszont igaza van a Telegraph-nak: van miért izgulni a második epizódban. Így lehet, hogy újabb milliók ülnek vasárnap este a tévé elé a harmadik rész kedvéért?