Gyűlölöm őket, amiért manipuláltak – és magamat is, mert hagytam
“Utáltam őket, mert manipuláltak, mert kihasználták a naivításomat, a gyengeségemet, a bizonytalanságomat. És utáltam magamat is.” Így beszél az a francia édesanya, aki gyermekével szökött először az Iszlám Államhoz, majd az Iszlám Államtól.
Ma már csak szörnyetegekként beszél Sophie Kasiki azokról, akikhez nem kis kockázatot vállalva szökött ki csaknem egy éve Szíriába. És akiktől nemrég szökött meg, mert az életét féltette, miután a poklot járatták meg vele.
A fiatal nőt három szélsőséges szervezte be még otthon, Párizsban az ISIS-be. Olyan sikerrel, hogy tavaly februárban el is indult a terrorszervezet szíriai fellegvárába, Rakkába, és magával vitte négyéves kisfiát is. De hamar rájött, hogy hatalmas hibát követett el. Élete legnagyobb hibáját – mondta az Observernek. Hajszál híján múlt, hogy nem kövezték halálra, amikor azért könyörgött, hogy hadd menjenek haza.
A 34 éves nő a Kongói Demokratikus Köztársaságban született, és titokban tért át az iszlámra: ateista férje nem is tudott róla. Szociális munkásként dolgozott a francia fővárosban, a migráns családok letelepítésében segített.
Munka közben környékezte meg őt a három fiatal dzsihádharcos, akik aztán vissza is utaztak Szíriába.
Azt mondja, hogy a naivítására játszottak rá, a gyengeségére és a bizonytalanságára. Sikerrel, mert kisvártatva ő is követte őket a gyermekével együtt. Törökországon át jutottak be Szíriába. Otthon azt hazudta a férjének, hogy egy isztambuli árvaházban kapott állást.
Történetét a minap publikálták Franciaországban, Dans la Nuit de Daech (Az ISIS éjszakájában) címmel.
Sophie Kasiski nyomorúságos körülményekről beszélt a kisgyermekes anyukák szállásán, ahol elhelyezték őket. Közben a férje kétségbeesett sms-ekkel ostromolta, egyre nagyobb pánikban. A nő kérte, hogy hadd mehessen haza. “Minden nap elmondtam, hogy hiányzik a családom, a kisfiam látni szeretné az édesapját. Először kifogásokat kerestek, aztán fenyegetni kezdtek. Azt mondták:
egyedülálló nő vagyok gyerekkel, ne mehetek sehová, és ha mégis megtenném, meg fognak kövezni, vagy megölnek.”
Egy nap egy francia dzsihádharcos fogta a fiát, hogy magával vigye a mecsetbe. Ő megpróbált közbeavatkozni, mire felpofozták. Aztán a gyerekkel együtt eegy “vendégházba” költöztették. Ez valójában börtön volt, több tucat külföldi nővel. Akiknek a gyerekeivel lefejezős videókat nézettek – mondja.
Az egyetlen módja annak, hogy valaki kikerüljön onnét, az volt, ha férjhez ment egy ISIS-harcoshoz.
“Valójában ezek a nyugati nők csak anyaméhek voltak, az Iszlám Államnak kellett babákat szülniük.”
De hihtetlen módon talált egy nyitva felejtett ajtót, és megszökött. Egy szíriai család fogadta be őket az élete kockáztatásával – mondja.
Ők vigyáztak rá és a kisfiára áprilisig, amikor is motorral a török határra vitték őket. Onnét hazautaztak Párizsba, ahol kihallgatták a rendőrök, és két hónapig bent is tartották.
“Annyira bűnösnek éreztem magam. Azt kérdeztem magamtól, hogyan élhetek azzal, amit csináltam, hogy elvittem a fiamat Szíriába.”
Azt mondja: agymosás áldozata volt, most muszáj mindenkit lebeszélnie arról, hogy úgy tegyen, ahogy ő tett, és alámerüljön ebbe a rettenetbe. “Mit mondhatok? Ne menjetek.”
Most újra a férjével él, de emberrablás miatt valószínűleg vádat emelnek ellene.
A francia titkosszolgálatok szerint
körülbelül 220 francia nő csatlakozott az ISIS-hez Szíriában és Irakban.
Az összes oda távozott francia iszlamista 35 százaléka. Sok olyan nyugati nőről lehetett már hallani, akik az Iszlám Államhoz szöktek. De kevés olyanról, akik visszajöttek.