Akkor a birtok még nem Vollmeré volt, hanem venezuelai alapítójáé, Matín de Tovaré (róla kapta a német település, a Colonia Tovar a nevét). Martín de Tovar a birtokot leánya, Teresa (Santa Teresa de Jesús) után nevezte el – innen ered a rum Santa Teresa elnevezése is.
A birtok virágzó gazdaságának a XIX. század elején kitört felszabadítási harc vetett véget és amint a venézek győztek, befellegzett az Hacienda Santa Teresának. Amint ugyanis a Felszabadító, Simon Bolivar kiadta történelmi hírű dekretumát a rabszolgaság megszüntetéséről, az Hacienda Santa Teresa elnéptelenedett, rabszolgái elhagyták, nem volt tovább, aki dolgozzon. A Felszabadító pedig megszerezte a Santa Teresa-i földek egy részét – a terület sorsa eldőlt.
Vajon hogyan került eme értékes birtok közelébe a német Gustav Julius Vollmer: nos, házasság útján. Elvette ugyanis Panchita Ribast, aki nem volt más, mint a Felszabadító Simon Bolivar unokatestvére.
Latin-Amerika is az ígéret földje, ahol mindenki megalkothatta a maga szerencséjét – munkával, tudással, szorgalommal. De az is lehet, hogy az előbbi egy jól célzott házasság nélkül mit sem ér?
A birtokot 1955-ben a család egyik örököse, Alberto J. Vollmer felélesztette és felvirágoztatása mellett döntött. Nem véletlen például, hogy éppen ide érkezett az első traktor, ami venéz földre ,,lépett” és még ma is itt van az ország egyik legvirágzóbb mezőgazdasági üzeme. A tulajdonosok létrehozták a Compañía Anónima Ron Santa Teresa és megkezdték a rumgyártást, fejlesztették a technológiát, felépült egy korszerű mezőgazdasági nagyüzem, amely a cukornád termelésétől a már kész rum üvegezéséig mindent maga lát el.
A cég aztán 1999-ben alapos ráncfelvarráson is átesett – végtére is Venezulában, a plasztikai sebészet fellegvárában van – s jelenlegi igazgatója, Alberto C. Vollmer a világhírt vette célba: rumfajtái, a Bodega Privada, Bicentenario A.J.Vollmer , Santa Teresa 1796 , Selecto, Gran Reserva ott vannak a világversenyeken és nem is végeznek rosszul.
S ami még említésre érdemes: Alberto Vollmer Alapítványa, amely 1987 óta gyüjti a térséggel kapcsolatos emlékeket, jelenleg sok egyéb emlék mellett az egyik legnagyobb XIX. századi fotógyüjteménnyel is rendelkezik. Ennek ékes darabjai közé tartoznak Rosti Pál fotói.