A rum a cukorgyártás mellékterméke, destilált likőr, amelyet cukornádból és melaszból állítanak elő: ezt állapította meg akkoriban Rosti Pál, aki – mint mondja – egy barátja ajánlólevelével rövid látogatásra a venezuelai fővárosból, Caracasból ,,elnyargalt” amintegy 60 kilométerre lévő pálmári pusztába. Ott viszont olyan barátian fogadták, hogy egy-két nap helyett egy hónapot maradt és közben figyelt, jegyzetelt és fotózott.
A pálmári birtok, amelyet Hacienda de Palmar néven ismertek akkoriban, ma pedig az Hacienda Santa Teresa nevet viseli, az araguai völgyben fekszik és már messziről jól felismerhető egyenes pálmasoráról.
Mi ajánlólevél nélkül mentünk oda – s jól tettük. Némi megbeszélés a portással, a biztonsági őrökkel – látogatási szünnap volt – akik kicsit tanakodtak, majd telefonáltak és már mehettünk is a birtokra. Rosti igazat mondott – itt nagyon szívélyesen fogadják az idegent.
Beindították a kedvünkért a kis látogatói keskenynyomtávú vasutat, amely végigvitt a birtokon, megnézhettünk minden épületet, régi gépeket, a gyönyörű parkot, miközben a kisvasút türelmesen kivárta, hogy beteljünk a látvánnyal és persze elkészüljenek a felvételek.
A Vollmer-birtokon készített Santa Teresa rum vetekszik az ismert Habana Clubbal, a Bacardival, a dominikai és a Puerto Rico-i rummal – vagyis fontos tagja a karibi rum-övezetnek: az Antillákon kívül Venezuelában is készül a cukornádból rum, de mindenütt megőrzi helyi sajátosságait, könnyedségét vagy éppen súlyos erejét.
Venezuelában a rum nem lehet alacsonyabb alkoholtartalmú, mint 40 százalék és az a hely, ahol Rosti és a világhírű német tudós, Alexander von Humboldt egyaránt tiszteletüket tették, először 1796-ban desztilálta le a térség leghíresebb italát.
A híres pálmasor
Akkoriban a birtok még nem Vollmeré volt, hanem venezuelai alapítójáé, Matín de Tovaré (róla kapta a német település, a Colonia Tovar a nevét). Martín de Tovar a birtokot leánya, Teresa (Santa Teresa de Jesús) után nevezte el – innen ered a rum Santa Teresa elnevezése is.
A birtok virágzó gazdaságának a XIX. század elején kitört felszabadítási harc vetett véget, és amint a venézek győztek, befellegzett az Hacienda Santa Teresának. Amint ugyanis a Felszabadító, Simon Bolivar kiadta történelmi hírű dekretumát a rabszolgaság megszüntetéséről, az Hacienda Santa Teresa elnéptelenedett, rabszolgái elhagyták, nem volt tovább, aki dolgozzon. A Felszabadító pedig megszerezte a Santa Teresa-i földek egy részét – a terület sorsa eldőlt.
Vajon hogyan került eme értékes birtok közelébe a német Gustav Julius Vollmer: nos, házasság útján. Elvette ugyanis Panchita Ribast, aki nem volt más, mint a Felszabadító Simon Bolivar unokatestvére.
Latin-Amerika is az ígéret földje, ahol mindenki megalkothatta a maga szerencséjét – munkával, tudással, szorgalommal. De az is lehet, hogy az előbbiek egy jól célzott házasság nélkül mit sem érnek?
A birtokot 1955-ben a család egyik örököse, Alberto J. Vollmer felélesztette és felvirágoztatása mellett döntött. Nem véletlen például, hogy éppen ide érkezett az első traktor, ami venéz földre ,,lépett” és még ma is itt van az ország egyik legvirágzóbb mezőgazdasági üzeme. A tulajdonosok létrehozták a Compañía Anónima Ron Santa Teresa céget és megkezdték a rumgyártást, fejlesztették a technológiát, felépült egy korszerű mezőgazdasági nagyüzem, amely a cukornád termelésétől a már kész rum üvegezéséig mindent maga lát el.
A cég aztán 1999-ben alapos ráncfelvarráson is átesett – végtére is Venezulában, a plasztikai sebészet fellegvárában van – s jelenlegi igazgatója, Alberto C. Vollmer a világhírt vette célba: rumfajtái, a Bodega Privada, Bicentenario A.J.Vollmer , Santa Teresa 1796 , Selecto, Gran Reserva ott vannak a világversenyeken és nem is végeznek rosszul.
S ami még említésre érdemes: Alberto Vollmer Alapítványa, amely 1987 óta gyüjti a térséggel kapcsolatos emlékeket, jelenleg sok egyéb emlék mellett az egyik legnagyobb XIX. századi fotógyüjteménnyel is rendelkezik. Ennek ékes darabjai közé tartoznak Rosti Pál fotói.
A Volmer birtokon még áll a ház, ahol Rosti is vendégeskedett