Elment a Fekete Párduc, aki semmit nem bánt meg

Párizs, New York, Monte Carlo. Ezek voltak Ashraf Pahlavi száműzetésének helyszínei, miután 1979-ben fivérét megfosztották a tróntól. A francia sajtó “La Panthere Noire”-nak, a fekete párducnak hívta az egykor szerencsejáték-kedvelő gyönyörű hercegnőt. Aki korábban memoárt is írt, sokat mesélt az életéről, de később visszavonult a nyilvánosságtól.

A hercegnőt Andy Warhol is megörökítette hollófekete hajával és rubinpiros ajkával.

Száműzetése egyáltalán nem volt mentes a tragédiáktól: bérgyilkosok megölték a fiát a párizsi utcán, röviddel a forradalom után, aztán testvére, a sah is meghalt rákban. Egyik unokahúgát kábítószer-túladagolás miatt veszítette el 2001-ben, Londonban, egy unokaöccse pedig öngyilkos lett tíz évre rá, Bostonban. Ő maga is túlélt egy gyilkossági kísérletet 1977-ben, Cannes-ban: egyik alkalmazottja meghalt a merényletben, a sofőrje megsebesült.

A hercegnő háromszor ment férjhez és háromszor vált el, három gyermeke született.

Az 1979-es iszlám forradalom előtt sokan gondolták úgy Iránban, hogy ő gyakorolta a valós hatalmát bátyja, a sah mögött, ő beszélte rá arra Reza Pahlavit, hogy vegye át a hatalmat az Amerikában kitervelt 1953-as államcsínyben.

Soha nem lett hűtlen iráni emlékeihez. 1983-ban, mikor Párizsban élt, azt mondta az AP újságírójának: “Éjszaka, amikor visszavonulok a szobámba, elkezdenek áramlani az emlékek. Reggel 5-ig, 6-ig fent maradok. Olvasok, filmet nézek, próbálok nem gondolkodni. De az emlékek nem hagynak el.”

Haláláról a nemzetközi sajtó hírei alapján számoltak be hazájában, az iráni állami tévé azzal emlékezett meg róla, hogy híres volt korruptságáról. A sah idején valóban ezzel vádolta a politikai ellenzék, és azzal, hogy nem rejti véka alá aktív szerelmi életét iráni színészekkel és más közszereplőkkel. Ő és nővére, Shams az első nők között voltak, akik nyilvánosan fejkendő nélkül jelentek meg Iránban, áthágva a síita társadalmi normákat. A hercegnő a nők jogaiért is kiállt az ENSZ-ben.

Az említett AP interjúban azt is mondta, hogy ha valóban lett volna 65 milliárd dollárjuk, ahogy ezt néhányan hiresztelték, könnyedén visszavették volna Iránt. Mindazonáltal semmit nem bánt meg. “Semmit nem csinálnék másképp. Elmúlt, csak az emlékek maradtak. De ott volt 50 év pompa, 50 év ragyogás.”