Japán nyelvvel a gondolatolvasás útján

A Kjúsú Műszaki Egyetem (KIT) kutatói bejelentették, hogy képesek úgy az emberek agyából bizonyos szavakat és betűket kiolvasni, hogy az alany nem mond semmit. A kutatás vezetője Tosimasza Jamazaki összegyűjtött nőket és férfiakat, akiknek az agyhullámait elemezte, amikor kő-papír-ollót (japánul gu-pa-choki) játszottak. Aztán arra kérték az alanyokat, hogy gondoljanak erőteljesen a szavakra, majd az agyhullámokat újra lemérték. A két mintát később összehasonlították. Az eredmények meglepők: bár a szavak kimondásakor és rágondolásakor az agy ugyanolyan hullámokat gerjesztett, azok különböztek minden ember esetében.

A kísérletezést aztán kiegészítették más japán szavakkal, mint a nyár (nacu), tél (fuyu), tavasz (haru), és ősz (aki), melyek közül két szót agyhullámok alapján teljesen azonosítani tudtak, egészen pontosan a japán ha, ru, na, cu szótagokat 80-90% pontossággal el tudták különíteni.

Jamazaki professzor és csoportja az agy úgynevezett Broca-területére koncentrált a kutatás során, ami az emberfélék agyának a motoros beszédközpontja, amely a domináns agyféltekén található. A professzor szerint ezen a területen egy jel keletkezik, az agy úgynevezett “készség potenciálja”, mint előkészíti az izmokat a szükséges szó kimondásához az ember fejében. Vagyis, minden alkalommal, amikor gondolunk egy szóra, az agyunk előkészül arra, hogy kimondjuk azt, még akkor is, ha nem fogjuk kimondani. Ez a jel okoz némi zavart az adott személy agyhullámaiban, melyek észlelhetők az elektroenkefalográfiaval (EEG). Utóbbi egy pszichofiziológiai  és elektrofiziológiai mérőeszköz, mely a idegsejtek elektromos aktivitásának regisztrálására szolgál. Mivel különböző hangok különböző izomkombinációkat igényelnek, ezek a jelek minden embernél egyediek, így lehet megfejteni a verbális gondolatokat az agyhullámok vizsgálatával.

Bár lehetséges, de a módszer nem könnyű. A gondolatolvasás agyhullám alapú vizsgálata és kikísérletezése évtizedek óta folyik, de a dolog annyira összetett, hogy eddig kevés előrelépés történt. Jamazaki professzor szerint azért értek el most ilyen jelentős áttörést, mert ők japánok.

Az egyik akadály korábban az volt, hogy bár sikeresen tudtak olvasni az agyból magánhangzó agyhullámokat, de nem tudták azonosítani az azokhoz kapcsolódó mássalhangzókat. A japán nyelv jelentős előnye ebben van, mert szinte minden karakternek (betűnek) vagy egy mással és egy magánhangzója (szótagok).

Mindemellett a nyelvben a magánhangzók száma sokkal kevesebb, mint más nyelvekben, így sokkal könnyebb azonosítani és katalogizálni az elemeit. Egy angol anyanyelvű alany esetében ez jóval nehezebb lenne. Éppen ezért Jamazaki professzor most abban bízik, hogy a japán nyelv vezet majd el a gondolatolvasás technológiájához, ami óriási előrelépés lenne.

A gondolatolvasás megvalósulása lehetőséget teremtene arra, hogy segítsék azokat az embereket, akik nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak beszélni, illetve fény derülhetne a kómában fekvő, avagy sokkos állapotban lévő betegek gondolataira, így könnyebben lehetne velük kommunikálni. Ezen kívül használni lehetne olyan területeken, ahol a hang nem utazik, mint például az óceán, vagy a világűr. Jamazaki azt mondta: szeretne a jövőben olyan készüléket látni, melyek képesek a teljes gondolatolvasásra, csak úgy, mint a sci-fi filmekben.

Nyilván ennek a technológiának is rengeteg előnye lehet, de nyilván meg van a sötét oldala is. Például, ha mind ismerhetnénk egymás gondolatát, a kő-papír-olló játékot valószínűleg elfelejthetnénk.