A rajzait árulja egy nyolcéves, hogy suliba járhasson
Képzeld el, hogy azt mondják neked: nem mehetsz addig iskolába, amíg össze nem szedsz 37 ezer forintot. És képzeld hozzá, hogy még csak 8 éves vagy.
Moaz SpongyaBobos kék-sárga dzsekijében áll a kairói metró egyik állomásánál, az egyetem közelében. A rajzait mutogatja. Megszólítja a járókelőket: van, aki odébáll, van, aki vesz egy képet. Az Almal News újságírója beszélgetett a kisfiúval.
“Árulod ezeket a rajzokat?”
“Igen… öt fontért” – mosolyog vissza Moaz. “Ma csak hármat adtam el.” Az öt font kicsit kevesebb, mint 200 forint.
“Árulsz mást is?”
“Papírzsebkendőt” – mutat néhány csomagra a rajzfüzete mellett a fiú.
“És mikor vagy az iskolában?”
“Jártam suliba” – mondja Moaz kicsit szomorúan. “A nagyanyámnál laktam, aztán apához költöztem. De ő nem ébresztett fel reggel, és zsebpénzt sem adott. Sokáig voltam nála. Aztán visszaköltöztem a nagyihoz, ő próbált visszavinni a suliba, de azt mondták neki, hogy elkésett ezzel. Ezer fontot kell fizetnie, mert a tanév már elkezdődött.”
Jóllehet a rajzait és zsebkendőket kell árulnia a metróba vezető lépcsőkön, Moaz igennel válaszol, amikor az újságíró azt kérdezi, boldog-e. Pedig az az alapvető joga, hogy iskolába járjon, egyelőre álom marad.