„Ilyen szeretetet sehol nem tapasztaltam még”

– Pontosan mikor és hol voltál Indonéziában?
– 2010-2011-ben voltam Indonéziában egy tanulmányi ösztöndíjjal és ebben az időszakban összesen 9 hónapig éltem Balin.
– Európaiként hogyan fogadtak ott téged?
– Ez a helytől függött, hogy turisztikailag mennyire frekventált az adott város. Például Bali nagyon népszerű déli részén a nagyobb bevétel reményében kérdezősködnek, vagy érdeklődnek. Máshol viszont abszolút kedves, nyitott hozzáállásúak az emberek. Felnéznek a fehérekre, kicsit istenítik is őket. Nagyon szeretnének ránk hasonlítani, még fehérítő testápolót is használnak.

– Hogyan nyilvánul ez meg a nők viselkedésében?
– Sokkal könnyebben kaphatóak bármire. Ez a jó családokban nevelkedett lányokra is igaz. Ők nagyon igyekeznek fehér férjet fogni és európai életet biztosítani maguknak. Emiatt a prostitúcióhoz is másképp viszonyulnak. Nem számít elítélendőnek. Az is előfordul sokszor, hogy valaki csak egyszer-kétszer látja indonéz férjét, mert egyébként Európában dolgozik.
– Ez nem frusztrálja a helyi férfiakat?
– Nem igazán tapasztaltam, hogy emiatt csúnyán néztek volna ránk. Azt viszont igen, hogy ők is nagyon szeretnének a fehérekre hasonlítani.
– Mekkora a különbség a társadalmi rétegek között?
– Óriásiak. Nagyon szembetűnő ez, ha összehasonlítunk egy vidékit és egy városit. Persze ez nálunk is igaz lehet, de Indonéziában ez sokkal hatványozottabb. Ha az anyagiakat félretesszük, felfogásban és hozzáállásban nagy még a különbség. Akik nem majmolják Európát, azok végtelenül kedvesek, közvetlenek, vendégszeretőek.

– Ezt hogy kell elképzelni, akár az utcán is vendégségbe hívhatnak?
– Pontosan. Az eleve íratlan szabálynak számít, hogy meghívod az új ismerősödet magadhoz. Persze ez a legtöbb esetben csak egy gesztus, de valamikor nem.
– Ha nem, akkor hogy érezted magad az új barátoknál?
– Nagyon jól. Például, Észak-Balin megismerkedtünk egy turistákkal foglalkozó férfival, akihez el is mentünk. Nagy szeretettel és lakomával fogadtak bennünket. Ez különösen akkor értékelődött fel, amikor kiderült, valójában mennyire nagyon szegények. Nem tudta, másnap miből ad enni a gyerekeinek. Ilyen szeretet sehol máshol nem tapasztaltam még.
– A beszélgetések során szóba került-e a világnézetük, a valláshoz fűződő viszonyuk?
– Igen, erről nagyon szívesen beszélnek. Persze Bali kivétel, mert miközben Indonézia a világ legnagyobb muzulmán országa, a sziget 80-90 százaléka hindu. A balinézek sokat meséltek az isteneikről. Az utcákon nagyon gyakran látható valamilyen áldozat, vagy szertartás, amelyek hatalmas összegeket emésztenek fel és sokszor dugót is okoznak.

– Mi hiányzott itthonról?
– Az étel, és ez egy sarkalatos pontja is volt az utazásomnak. Indonéziában ugyanis kevés húst, főként rizst esznek és igen kevés fűszert használnak, beleértve az édes szójaszószt.
– Lettek-e kedvenc helyeid Indonéziában?
– Rengeteg. Például Bali szomszédos szigete, Lombok. Itt a legnagyobb város Mataram, ami annyira nem érdekes. Viszont ha pár kilométerrel arrébb megyünk, olyan partszakaszok tárulnak elénk, amelyekre nem nagyon lehet szavakat találni. Kristálytiszta, világoskék tenger, pálmafákkal szegélyezett fehér homokos part, egyszerűen lenyűgöző. Balin nagy élmény a Mount Batur, ami egy ma is működő vulkán. A hegytetőre hajnalban kell elindulni, hogy láthassuk a napfelkeltét. A Nap Bali legmagasabb hegye, a Mount Agung mellett kelt fel. A felhőkkel szegélyezett hegy látványa így igazán impozáns volt. Balangan volt nekem az egyik legszebb hely Balin. Ez a partszakasz nagy hullámai miatt úszásra nem igazán alkalmas, viszont a kilátás a part melletti sziklákról önmagáért beszél. Sokszor jártam ki ide csak úgy, hogy gyönyörködjek a természetben. Szerintem ezek a helyek életre szóló élményt jelentenek, beleégnek az ember agyába és szívébe.

Képek: Wikipedia