A holland királyság részét képező és így az Európai Unióhoz tartozó terület kormányzója nem bízta a kis állatkák jövőjét a véletlenre: önkéntesek tucatjai segítették a védett állatokat az óceán felé. Az emberi kezek szelíd támogatásával érte el tehát az éltető vizet ennek a kihalófélben lévő állatfajnak e népes populációja. A faj a trópusi, szubtrópusi tengerekben, és a mérsékelt égöv melegebb vizeiben honos. Az álcsrepesteknősök elterjedési területein egységesen, kétévente párosodnak, általában félreeső lagúnákban és elhagyott szigeteken, majd a tengerparton fészkelnek.
A megtermékenyített nőstények az éjszaka leple alatt felvonszolják nehéz testüket a tengerpartra. Olyan területet választanak ki, melyet meg tudnak tisztítani a törmelékektől, a kavicsoktól, majd ide gödröt ásnak a hátsó végtagjaik segítségével. A teknősmama ezután lerakja a gödörbe fészekaljnyi tojását, és befedi homokkal. Majd körülbelül 50 nappal később kikelnek a kicsinyek.
A kikelt teknősök a legfényesebb pont felé tartanak, ami általában a Hold az óceán felett. Idén egy nagyobb populáció a közeli repülőtérnél látta meg a napvilágot és félő volt, hogy a repülőtér fényei félrevezetik a kicsinyeket. Éppen ezért önkéntesek egy csoportja sorfalat állt, nekik, hogy a jó irányba haladjanak. A szerencsés önkéntesek részesei lehettek a természet egy csodás eseményének.