Nagy-Britannia többé nem keresztény ország, és “ne is tegyen úgy, mintha az lenne”

A Commission on Religion and Belief in  Public  Life vezetője egy főrend  Bulter-Sloss bárónő, egykori főbíró , volt, tagja  volt  Rowan  Willams volt Canterbury érsek, Sir Iqbal Sacranie a Brit Muszlim Tanács  volt főtitkára, és számos már tekintélyes  nyugalmazott papi személy és főbíró.  Tanácskoztak a jelenlegi  állami és egyházi vezetőkkel, köztük Theresa May belügyminiszterrel, a brit főrabbival, a jelenlegi érsekkel, a brit muszlim és hindu vezetőkkel, valamint vezető újságírókkal, szakértőkkel. A brit közélet és demokrácia állapotát mutatja, hogy egy a kormány által létrehozott, és finanszírozott  szervezet  végső állásfoglalása lehet olyan, amely egyáltalán nem tükrözi a kormány álláspontját.

A két éves kutatómunka összegzése a címben olvasható mondat: Nagy-Britannia többé nem keresztény ország, és nem is szabad úgy tennie, mintha az lenne. A közéletet +keresztényteleníteni” kell, illetve  egyenlő esélyt kell teremteni a nem-keresztény vallások, illetve a nem-hívők számára a  megjelenésre. Nagy-Britannia – ellentétben Franciaországgal vagy Németországgal – eddig formálisan fenntartotta a kereszténység, azon belül az anglikán egyház primátusát az országban, különös tekintettel arra, hogy az államfő egyben az anglikán egyház feje is. A bizottság szerint ennek most véget kell vetni, tekintve, hogy az utóbbi években drámaian esett a brit lakosságban a vallásosság, a templombajárás. Mára a lakosság alig 20 %-a tekinti magát az anglikán egyház hívének, és nőtt azok száma, akik “a maguk módján” vallásosak, nem vallásosak, illetve más hitek követői. A magukat kereszténynek vallók között is jelentősen csökkent az anglikán egyház hívein ek aránya – az elmúlt évtizedekben sokat erősödtek a karizmatikus, evangéliumi keresztény gyülekezetek.

Ennek pedig – a bizottság ajánlásai szerint – tükröződnie kell az állami és közéletben is. A vallásos iskolák jelenléte “igen megosztó”, és meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy vallásuk alapján szelektálják a felveendő diákokat.  Az iskolák napi imáit is ki kellene iktatni a rendszerből és helyettesíteni egy ” a magunkbaszállásra szánt idővel”.

Az iszlámmal kapcsolatos javaslatok következetesek ugyan, de igencsak kettősek: egy részről kijelentik, hogy nemkívánatos, hogy rendőrségi eszközökkel hallgattassák el a radikális gondolatokat, más részről viszont Saria-bíróságok állami felügyeletét, a muszlim nők jogainak védelmét is előírnák, valamint azt, hogy kötelező legyen a polgári házasság azoknak, akik egyházi esküt tettek. (Ez elsősorban  jelenleg a muszlimokra vonatkozik – ők kerülik ki így a nők jogainak rögzítését a kapcsolatban.)

A legnagyobb vitát  azonban nem is ezek, hanem az államélettel kapcsolatos javaslatok váltják ki: a      javaslat szerint csökkentenék az anglikán püspökök  számát a Lordok Házában, bevennék viszont a lordok közé más felekezetek (zsidók, muszlimok, hinduk, szikhek, evangéliumi keresztények) vezetőit.  És -talán ez a legérdekesebb-legkontroverziálisabb úgy vélik, hogy javaslatuk szerint a következő brit uralkodót már ökumenikus szertartással kellene beiktatni.

A Church of England -természetesen – azonnal reagált a jelentésre: szerintük a munka egy “szomorú hulladék”, és “a bizottságot rabul ejtette a liberális racionalizmus”. Nicky Morgan oktatási miniszter környezetéből pedig egyszerűen nevetségesnek minősítették az ajánlásokat.  Ő ugynas a vallásos iskolák nagy támogatója. A nem keresztény felekezetek vezetői viszont inkább örömmel fogadták a 150 oldalas írást. Voltak viszont olyanok is – a brit Világi Társaság – akik szerint “nem ment elég messze” a bizottság.